Fűri Rajmund Fight for life

 https://youtu.be/M0zsvwN6rcI?si=oveqXp_oVEAInmp_

https://youtu.be/VhPSvRyVxN0?si=iblTpZbo7iU3XDPZ

https://youtu.be/UlLSBJBPhEY?si=E_fTOlTyvZsw7l6-

Fűri Rajmond Júliusban

Júliusban 4. (Álmodozás)

Átlagos volt a tegnap.

Egy a hétköznapok közül.

Mért emlékszem rá mégis?

Van, mikor az ember örül.

Este mentünk sétára.

A parkban hömpölygő tömeg.

Egyetem fesztiválja,

a Campus-nép töltötte meg.

Hogy ő sehova nem megy.

Inkább számítógépezik.

Még az eső is eshet.

Játszana. Csak ígérgetik.

Okos óra. Az meg mi?

Számolja a lépéseket?

Nem tudok most sietni.

Ez az óra nem is ketyeg.

Éhes vagyok. Hús is kell.

A sült krumplit? Azt szeretem.

Szomjas vagyok. Van inni?

Ez a ketchup csípős nekem.

Több mint két kilométer,

hiányzik a szívből darab.

Kismutató az óra,

nagy mutatóra perc marad.

Jól evett. Hála Isten!

Azért ez nem volt kis kaland.

Lassan nő fel az ember.

Ha láthatod, húzd ki magad!

Összenéztünk: szép este

volt ez a kis kirándulás.

Járt felettünk az angyal?

Inkább köztünk. Álmodozás.

Júliusban 3.

Most unokám, meg a nörsze, nagyanyja,

az asszony,

párt alakítva lementek a boltba,

ne sírjon.

Nyalva a segge, gyerek még,

kényre nevelve

- anyja babája, ha nyikkan,

falja, cukorként –,

ujja köré kerekítve szülőket.

Fáj, betegesnek látszik a lelkem.

Gondba merül, ha papája,

ki volnék,

hagyja parancsát,

s nagy figyelemmel játszik,

a harcost győzni segíti.

Látni szeretném,

nőjön a férfi,

ki most csupa szoprán,

hangja parancsát osztani készül.

Múlt idejére figyelmez

a lelkem, örömmel,

tudva, a semmi sikerrel

a gáncsba bebukva enyészik.

Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond

Felütés

szeretem a szemétládákat

a titkaikat

ahogy guberálnak bennük a hajléktalanok

fémdobozt vagy egyéb hasznos holmit keresve

a nyitottakat nem

a szétázott papírzsebkendőknek

még a gondolata is elborzaszt

úristen mennyi vírus!

de a nagy zártak bizalmat árasztó öblössége

amelyet csak ritkán tesznek láthatóvá

a közterület gondozók

vagy az értékre vadászó erőszakosak

őrzik feleslegessé vált dolgainkat

míg el nem jőnek értük az illetékes szakemberek

nap mint nap helyet csinálva

újabb szemeteinknek

Válasz

Igenis, ezt fejekből,

apróbb halakból és ikrából főztem.

Nem csíp, arra vigyáztam,

miután már elszoktam bizonyos ízektől, 

amiket pedig valamikor úgy szerettem.

A tenger gyümölcseire még várok,

bár konzerv kagylót ettem, és meg is szerettem.

Pácolt hal a kedvencem.

Nyúlpaprikás?

Ünnepi étel.

Bizonyos alkalmakkor

megterhelném vele a gyomromat.

Párolt spárga illene hozzá nálam.

Szereti a nyuszi.

Garai Péter Sándor Július

A hőmérő higanyszála rekkenő nyári
nap fejjel lefelé tükröződik mínuszban
sinus görbe árnyékot vet csenevész fa
csobbanás a képzelet szülötte száraz
betonmedence part város remegő
délibáb reggeltől estig izzik izzad
rátapad neonfény zsirfoltos trikóként
meccset néz kapcsolgat

Steszkó Juli Ma negyvennégy éve!

Vendégünk volt az ifjúság,

Csak egymásért éltünk.

És egy napon, sok-sok éve,

Közös útra léptünk.

Szerelmünknek ezüst kulcsát

Tartottuk kezünkben.

Közös csillagunknak fénye,

Ragyogott lelkünkben.

Milyen rég volt már az a nap.

Az a szombat este.

Mikor kezünk szerelmesen,

Egymásét kereste.

Incselekedett velünk a sors.

Hol adott, hol elvett.

Életünknek lapjaira

Mindig más színt festett.

Olykor festékpalettáját 

Eldugta zsebébe.

Vidám, színes estéinket,

Szürkére cserélte.

Karmaival szívünkbe mart,

Mély sebeket karcolt.

Az arcunkra ceruzával,

Barázdákat rajzolt.

Amit ajándékba adott,

Lassan visszavette.

Hajunkat a múló idő,

Ezüstre festette.

Messze futott tavasz és nyár,

Ősz derekán járunk.

Lassan, csendben észrevétlen,

Télbe lép a lábunk.

Az a csillag, régi csillag,

Ma is itt él bennünk.

Simogató selymes fényét,

Hűen őrzi lelkünk.

Dokk est Szabad felolvasás

 https://youtu.be/DVG_B2d9Wss?si=w_2UI-yiWKY9I4r_

Fűri Rajmond Távolban

A szavak dombján túl
a szívek hegye áll.
Nem havas csúcs fehérsége.
Mennyi visszhang kiabál!

Jönnek szembe sorban,
kézen fogva. Kaput
nyittatnak, hogy beengedjék
az esdeklő csapatot.

Kívül gondolatok
serege. Fénylő csend.
Törvények gyűlnek, a remény,
s a dekódolt üzenet.

2018. 07. 12.

Emily Dickinson Tollas kis lény a remény

https://www.facebook.com/share/v/19D8h97aLt/

Fordította: Fűri Mária

(ld. Magyarul bábelben)

Elmondja Pethő Anikó

Kolozsvári Állami Magyar Színház

2020 Költészet napja

 

A fej Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond

Felütés

A fej magára vonta a figyelmemet. Különös, szinte földöntúli érzés futott rajtam át, ahogy a nedves agyagra néztem. Ismeretlen, szép, de nem túl szép női arc. Az utcán jött velem szembe, mondta a készítője. Nem voltam féltékeny természet, nem kutakodtam, igazat mond-e. Inkább büszkeséget éreztem, hogy hatni képes. Egy nagytakarításnál hordtuk kifelé az agyagszobrokat. Anyát is viszem, mondta a fiam. Az nem én vagyok, mondtam; azt hiszem, nem beszéltünk erről többet. A kiszáradt agyag már nem érintett meg, kicsit megváltozott. Ma véletlenül rápillantottam. De szép, gondoltam megint, bár a transzcendens élmény mérsékeltebb volt, mint annakidején, közvetlenül a készítés után.

Válasz

Szoborni" a modellt lehet közvetlen részvételével, és lehet felidézve, néhány "ülés" vagy találkozás után. Amikor erről nyilatkozott a mester, próbára határoztam el magamat. Gyakorlatlanságom a kész portrén rögtön kiütközött, miután az egyszeri szemrevétel sem volt tudatosan működő, és a próbálkozásokra sem térhettem ki az egyszeri találkozás után. Az, hogy bizonyos formáit elfogadhatónak lehetett mondani, az már eredménynek volt tekinthető. Hasonló próbálkozásra aztán nem került sor, és a beszerzett agyagom is elfogyott. Az improvizált arcok valóságát tetszőlegesen állapíthattam meg, azt fogadva el igaznak, ami sikeredett a mintázás során. A gondolati "mintázás" annál inkább lett érdekes, jóllehet az alakító események "elkészítésére" csak ritkán fordítottam figyelmet és időt meg tapasztalatot. Miután az ilyen gyakorlás telis-tele van jónál jobb élvezetekkel és belátásokkal, folyamatosan gyűlik az "anyagom", és a lassúsággal nem sokat törődök. Színészek figyelik az embereket hasonlóan, hogy beépítsék a látottakat színpadi alakjaikba. Nekem elég, ha egy lehetséges történet darabka lesz összevethető a korábbi magyarázatommal az érintett vonás, jellemző magatartás mibenlétét, értékét, létrejöttét illetően. Hosszú tanulásra rendezkedtem be, mivel a "tanáraimmal" való korábbi rendszeres "érintkezés" - a tanórák száma -  alaposan megritkult. A képzelet viszont annál elevenebb és "dolgosabb" lett, nem kis örömömre. A puzzle teljesebbé válása gyönyörködést is lehetővé tehet.

Fűri Rajmond Kettős arc

Többször láttam ezt az arcot. A szenvedély
visszatarthatatlanul jellemezte.
Számára szép díszlet lett a világ, egész
lényét egy más dimenzió rejtette.
Úgy vigyázott, a remegés volt a jele
szívének: messzire el ne szaladjon,
árulkodva arról, aki egy lesz vele
ténylegesen, s mindent neki adhasson.
Oly közel van a pillanat, hallva szavát,
egyre fokozódott a vágy, ígéret
erősítette meg magát. Az éjszakát
fényes nappal hozhatta: egy kísértet.
Megszépít a gyönyör, akár a hajnali
csillogás aranya kies vidéket.
Az életnek nedve buzog, az látszani
tud a szemen,  és a bőr feszességen.
Megőrizhetjük-e ezt a kivételes
izzást, amely akár jövőt hordozhat?
Látni egymásban az olyan tökéletes
mágnest, hogy az minket magához vonzhat.

Fűri Mária Haiku 1

Ha hamiskártyás
Keveri a lapokat
Nincs sok esélyed

Fűri Rajmond Nem lehetek

Lábat mosott, ahogy szokás,

fehér gyolccsal törölte meg.

Csókolta is mindegyiket.

Itatgatták könnyeiket.

Csintalankodásom zavart:

Ma nők lába nálam csinos.

Formájuk is finom, puha

bőrük áthatón  illatos.

Irigykedtem volna? Nahát!

Pápa soha nem lehetek.

Nem dolga a világinak

ismerni a hitéletet.

Ízlés is van, visszafogott,

ha véletlen ez volt az ok,

hogy a mosott lábak között

férfié nem találtatott.

Csak a tanítványok sora

rémlett utolsó vacsorán.

Mária Magdolna jutott

az eszembe még azután.

Jellemző ma a felfogás,

amely kapcsolatot keres.

Férfi az is, és nő a nő

szemében,  habár istenes.

Szerencsére fantáziám

nem ragadt el, fegyelmezett.

Húsvétra várva adta meg

az illendő tiszteletet.

Azt, hogy mosolygott jó Ferenc,

miközben lábakat mosott,

tisztének tudta be, ami

hittel telten oly szent dolog.

Film Felütés, válasz 1.

Felütés Fűri Mária

Igaz, hogy van a filmnek néhány mondata, néhány kockája, ami alapján jogos a felvetés, hogy kurzusfilm. Pl. a magyar nyelv használatának -- amelyet a 12 pont nem is tartalmaz -- aránytalan túlhangsúlyozása. De nem lehet elvitatni tőle, hogy van atmoszférája, telítve forradalmi, pozitív tömegpszichózissal. Hasonló ahhoz, amelyet egy volt, idősebb kolléganőm osztott meg velem 56-ról. Azt mondta, lehet, hogy az első nap után történtek borzasztó dolgok, de az első nap eufóriáját nem lehet elfelejteni. 

Válasz Fűri Rajmond

Nekem a Saul fia c. film atmoszféra teremtő ereje jutott eszembe, nem először, magyar filmet látva. A Semmelweis-ről készült moziban is ezt véltem viszontláthatónak, ahogy a Hadik opusz kapcsán is erre kaptam - nyilván önmegerősítésként is - igazolást. A tömegjelenetek valóságossága az időbeli visszailleszkedést, az időutazás lehetőségét mindhárom filmben segíteni volt hivatott. A kamerahasználat és a vágások ritmusa, ahogy a világítások és a közelképek hossza és egymásutánja, nyilván együtt a szövegekkel, az elhangzó beszéddel, mindhárom filmben jól szolgálta a miliő teremtési igyekezetet.

Csak a holokauszt filmnél nem hiányzottak történelmi ismeretek a bemutatásból, és a dramaturgiai törekvéseket sem kellett értelmeznem, a feltételezett alkotói közlendő megvalósulásából, hatásából, Azt, hogy "mi magyarok" milyen teljesítményt vagyunk képesek felmutatni (Semmelweis, Hadik) és mit éltünk meg nemzetként, mondhatni egységesen (Most vagy soha) történelmünk adott időszakában, annak be- és megmutatása, átélhetően, ha volt ilyen "üzenete" a filmeknek, az hosszabb értékelést érdemelne. Hogy nem teljesen sikertelen ennek a közlésnek az eljuttatása a nézőhöz, az megállapítható. Nemzetközi megítélésünk kritikáját és annak vitatását, különösen pedig a valós értékeink elfogadtatását ilyen úton elérni, számomra igen verejtékes próbálkozásnak tűnik, kétséges kimenetellel.Schiff András és a BFZ ismertsége, Krasznahorkai László díja sokkal nagyobb értéket képviselnek ebben az ügyben. A tömeghatás kialakulása (Most vagy soha) megértéséhez és az átélés lehetőségéhez juttatni a film nézőit tisztes szándék, egyben óriási feladat. Film útján ezt elérni művészi bravúr. Nemes Jeles László filmje az ilyen megértés és átélés dolgában nagyon magasra helyezte az alkotói mércét. Elismerésre méltó a hasonló igyekezet is önmagában, függetlenül annak sikerességétől.

Zichy Média Műhely

 https://youtu.be/tTsJhVS0Cj0?si=giAXCbe1wI19jC3V

Fűri Mária Félkörök Fűri Rajmond Sokszorozás

Felütés

Félkörök

Látta, de nem mondhatta ki
Mert foglalt volt a szíve
Benne izgalmas félkörök
Mint a szivárvány íve
Hullámokat hullám követ
Kísérve dobbanását
Mintha résen hatolna át
Megsokszorozva mását

Válasz

Sokszorozás

Az a sokszorozás,
az, ami lelkesít.
Hullámai nyomán
emel az egekig.

Szétlocsolja vizét,
azzal termékenyít.
Míg először feszít,
azután ellazít.

Szivárványt is emel,
megfestve az eget.
Lágy fuvallat legyez
bágyadt ernyedteket.

Fűri Rajmond Mai tudnivalók

Belső kapaszkodó, vagy inkább

el nem felejtett tanács, mi dereng.

Jó volna érteni. mért ritkán

mondok érte hálát, köszönetet.

Tőle a védelem? És honnan?

Falak mögé bújni készült a vár?

Tudom, hogy áthatolhatatlan,

s kapuján olyan egyszerű a zár.

Ez lehet családi örökség,

melyről nem íródott semmi papír.

Összehordta a négy erős kéz.

Ki tudja meddig, és mióta bír.

Időnként látogat egy szellem,

magával hozva a barátait.

Azt mondják, kár lenne sietnem.

Gondoskodásuk majd eligazít.

Zajgó igényem makacssága

megnyugtat, amikor folyton nyüzsög.

Járok utakon, sok év óta,

s most veszem észre: alighogy jövök.

Ölveti József Szonett boraimhoz

Megcsordul borom, rabul ejt illata,
kortyintva megreked rohanó korom,
s felvillan létem sok szép pillanata,
- még a bánatot is félkézzel fogom.

A fehér, savakkal telt friss zamata,
míg a muskotályban karakter csobban,
fakón csillan a rozé árnyalata,
s egy rubin szikrázik a vörösborban.

Ily gyönyörű nedűkkel áldott meg az ég,
dolgozott Isten, szőlő, gazda, a föld,
hogy ihassuk az áldott gyümölcs levét.

Örülünk, míg fent a kék, lent meg a zöld,
pedig mámorban elönt a fényesség,
s rád tör, egy mindent átható békesség.

Fűri Rajmond Mennyi

Házak, és azokon az ablakok,

ahol a virágládákban  virít

százféle virág, és napernyők

sora mutatja a hosszú, forró nyarat,

vagy a majdhogynem nyárias tavaszt,

mikor az erkélyeken arról meditál

vasárnaponként tisztes polgár,

kávéját kavargatva,

hogy a felnövő gyerekeinek

lakóparkban jobb lenne lakniuk,

városi miliőt biztosítandó,

hogy legyen emelkedett közegük,

amiben folyamatosan jelen van

a kor szelleme, és a kapcsolódás

azokhoz, akik átérezni vélik,

amiben éppen vagyunk, ha akaratlanul is.

Mennyi tudás, megvalósítható

elképzelés jöhet létre napok alatt,

hogy azután keresse a helyét

sok-sok éven át, hogy befektetők

pénze árassza el földjét, mint veteményt a víz,

megvalósítani legmagasabb

színvonalon az álmait,

és nem is egyedül.

Azután találkozások helyét

megépítve bontakozik ki

környezet, ahol a privát

s a közös már nem csak osztozkodik,

tartva időnként az ünnepeket,

hanem megerősíti önmagát

kiegyensúlyozott napjaiban,

teremve újra s újra.

Fűri Rajmond Újév

Üdvözöllek, ismeretlen,

légy vendégünk, mit kívánsz?

Amit hoztál, megbecsüljük.

Nagy a zsák, mi alatt állsz.

Jó időket várunk tőled,

bő terméssel elől járj.

Add meg a békeidőket:

ősz, a tél, tavasz és nyár.

Gondolatunkat irányítsd,

szabadon kalandozzon.

A szerelmünk és a munkánk

érett gyümölcsöt hozzon.

Gyermekeid, unokáid

nálunk jó helyen vannak.

Látod azt a perspektívát?

Azt kívánjuk magunknak.

Örömödre mi figyelünk,

számítunk a kedvedre.

Családtagunkká fogadunk,

hivatkozva Istenre.

Tiszta egedet becsüljük,

azért essen az eső.

Barátunk légy, ahogy atyád

barátunk, a Nagy Idő.

Fűri Rajmond Karácsonykor

Hogyha volna még „kis falum”,

róla szólhatna az ének.

Templomába karácsonykor

városból jár ma a lélek.

Áll a kis ház, hol születtem,

gabonát tárolnak benne.

Hallgatózom. Amit hallok

fájdalomnak hangja lenne?

Hány Karácsonyt éltem ott meg,

várva a kis Jézuskára?

Szaloncukrot főzött anyám,

s ezüst diót tett a fára.

Betlehemet énekesek

hoztak a nagy görbe bottal.

Akkor éjjel álmodhattam

először a csillagokkal.

Aztán nagy fák alatt örült

az a drága három gyerek,

akikkel a szánkónk repült.

Kis dombok voltak a hegyek.

Emlékeink az ajándék,

ketten készülünk elébe

jutni.  Idén Karácsonykor

szívszorongató a béke.

 „Kis falumból” lett a lakás,

ahol felhangozhat ének.

Karácsony jön, kívánságot

teljesíthet a Szentlélek.

Legalább ez a kívánság

egyesíthetne most minket,

„kis falumba” nagy örömre

gyűjtve a Szellemeinket.