Fantasztikus a debreceni tavaszi
hangversenysorozat. A hangversenyek
sikeréhez nagyban hozzájárul véleményem szerint az az utóbbi évekre jellemző
koncepció, amelyik egy gondolati szálra fűzi fel az esteket, és ezek így sokkal
többet jelentenek, mint egy-egy zenemű tolmácsolását. Ilyen volt a Kocsis
Zoltán vezényelte Időutazás, ahol Bach és Villa Lobos szólalt meg váltakozva,
és ilyen volt február 26-án a Goldmark – Weiner - Dohnányi – Bartók sorrendben megszólaló Magyar
klasszikusok, a debreceni Kodály Filharmonikusok és a Kodály Kórus
tolmácsolásában – vezényelt Szabó Sipos Máté.
A hangversenyt a Cantata Profana zárta, amelynek a
szövegkönyve is különlegesség.
A Bartók fordította román kolindát az alábbi linken Bartók szavalja (1936).
Ma (05.23.) meghallgattam volna, de más van a linken.
Viszont a "Bábelben" hallgatható:
http://www.babelmatrix.org/works/hu/Bart%C3%B3k_B%C3%A9la-1881/Cantata_profana/en/39014-Cantata_profana
Nagyon megörültem Palkó István (1913 – 2008) érdekes elemzésének (tartalmazza az eredeti román szöveget és Bartók fordítását is)
„A Cantata Profana Bartók legjelentősebb alkotásai közé
tartozik.
… Bartók nem „megzenésítette" a népköltési szöveget,
még csak nem is zenei párhuzamot írt melléje, hanem a másodlagos nyelvi
visszaadás mögött álló elsődleges eseményt állítja vissza, éli át, jeleníti meg
és tükrözteti vissza az ének-zene hangnyelvén.”
furim
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése