2015. február 3., kedd

Fűri Rajmond Eső után

Eloltom apró fényeit a mozgó sejtrengetegnek.
A kényszerű idő esőázott fáiból
csinálok deszkakerítést a beálló estnek,
hogy nyugalmas legyen.

Gyújtsátok fel hát a sok gyertyát
a színes mozaik mögött, mert inal a kedvem!

(Úgy hajtom kézzel az óra nehéz vasmutatóját,
Mint árus a vásári cukorhabot forgatja.)

Mennyi haszontalan eső!
Nagy tárlóikba fogattal sem mennek a cseppek:
csak ülök szemben veletek, kik sorstársaim vagytok, ha kell, s kikért
nappal marokba fogom akaratom
ingó gyerektömegét.

Bujdosó gondolattal akkor koccanni látok
gyors vasborzalmat tüzes gyilkosokkal,
szakadni olcsó vásznat telt duzzanás felett.

Markom egyszer vize vesztő őrült tenger,
aztán okos fejjel áldott
nagy szemfényvesztő.

Most mondom, jó nektek, ha a sima tétlenségből
verekedni mentek!



Debrecen, Egyetemi Élet 1970. október 13. 3. szám

4 megjegyzés:

  1. Emlékeim szerint jó kis újság volt ez!

    VálaszTörlés
  2. Mari és Rajmond, úgy látom, ez nemcsak "nemzedéki ügy", hanem személyes ügyetek is. A meggyújtott gyertyák irodalmi létetek hátterét is megvilágítják. Ezzel válnak egyszerre jelentőssé és jelképessé.

    VálaszTörlés
  3. Sándor! Megtisztelő és szemléletes, ami felötlött Benned. A vers keletkezése óta a "színes mozaik" érdekessége megmaradt, szerencsére. Ennek talán tényleg
    lehet értéke. Köszönöm a megjegyzésedet!

    VálaszTörlés
  4. Én is köszönöm, Sándor. :) Ami engem illet, nem voltam ott alkotó, csak olvasgattam időnként. :)

    VálaszTörlés