Először bekente a két-három napos szakállát
a hengerformájú beretválkozó szappannal,
a pemzlit is megjáratta rajta, (de előbb vízbe mártotta,
kirázogatta) majd megtunkolta vele az arcát, aztán
oda - visszamozgatva a csoda bekövetkezett,
a habbevonat vastagon felfehérlett. A fenőszíjat
a konyhaszekrényfiók fogójára akasztotta, s a
felvillanó beretvakés máris le-feljárt, az élezés
e különös szerszámán. A kis tükör már a szekrény
felső gombján függött, belenézett, majd a jobb oldali
pajesz alá illesztette a pengeélt s ekkor halk sercegő
hangot keltve, simára vonta nagyapám az ünnepi arcot.
Aztán kackiás bajuszát vette szemügyre. Erőteljesen
megpederte vagy háromszor, mire elfogadhatónak bizonyult
számára. Ezután a fehér gatyája korcát igazgatta. A kikeményített
vászoningbe bújva, frissen suhogó hangokat keltve, a fura,
térdnél elszűkülő nadrágjáért nyúlt, ami az ágytakarón pihent.
Felvette a mellényt, arra pedig a barnán barázdált kabátját.
A fényesre bokszolt bilgeri csizmája a szék mellett várta a
pillanatot, amikor tulajdonosa kézbe véve, felrántja végre
arra a hófehér kapcaronggyal betekert lábára.
Kesely és Deres már a hintó előtt fújtatott, érezték az indulás
közeledtét. Nagyapám komótosan a kabátja zsebébe nyúlt.
Kipattintotta a dózni fedelét. A dohányt beleszórta a cigarettapapírba,
majd gyors ujjmozdulatokkal felsodorta, aztán a nyelve hegye
előtt elhúzva nyállal megragasztotta, kicsit megtapogatta,
és szájába tette, majd visszavette, még mielőtt meggyújtotta volna.
Kipökte a nyelvére került néhány dohánytöredéket. Végül a
jobb kezében lévő sárgarézgyújtó lángja megadta a füstöt,
amit aztán az orrán át engedett ki a tüdejéből.
Fölkapaszkodott a bakra. Kezébe vette a gyeplőt, s egy hangos
gyiával indította a lovakat.
Nagyanyám tekintete némán követte nagyapámat.
Marika, az elsőszülött leány, még sietve utána szólt:
apus, aztán siessen ám haza a vásárból!
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése