2016. június 16., csütörtök

Egy angliai levelezésből (1)





















Drága Mamikám!

Először is bocsánatot szeretnék kérni, hogy csak most írok. Tudom, megígértem nemegyszer. Persze az e-mail (vagyis elektronikus levél) gyorsabb lenne, de úgy voltam vele, hogy ez a hagyományos forma (toll, papír, boríték) annyira kiment a divatból, hogy muszáj feléleszteni. Na és persze valószínűleg jobban is örülnél neki – ez volt a főszempont. Egyébként ezt a bélyeges levelezést én is jobban szeretem.

Remélem jól vagy, és akad, aki elszórakoztat a mindennapokban. Gondoltam is Rád, hogy persze olvasol, de nagyobb, hosszabb lélegzetűt már nem biztos, ezért is gondoltam, hátha örülsz a levelemnek. Remélem, el tudod olvasni, de Gy… vagy M… vagy Apu segít. Mi jól vagyunk. Igaz, az elmúlt időszakban egymást váltották nálunk a betegségek, a megfázások. Itt Angliában nem olyan nehéz összeszedni egy megfázást, mert nagyon változékony az idő. Viszont az is igaz, hogy itt aztán tényleg egy életre megtanulja az ember, hogy – ahogy Te is tanítottál minket – legfontosabb a réteges öltözködés. Ezenkívül mindig kell, hogy legyen nálad esernyő és/vagy esőkabát, illetve sapka és sál. Furán hangzik, de még nyáron is kell ezekből egy vékony verzió és egy lenge kabát, mert nem ritka, hogy a legnagyobb kánikulában, napsütésben egyszer csak a semmiből tűnnek elő ronda szürke felhők és ered el a zivatar. Tény, hogy nagyon jó volt, hogy első alkalommal is, és most is szeptemberben jöttünk ki, mert így előttünk volt az ősz és a tél, a sötét, borongós időszak. Így aztán az ember sokkal jobban megtanulja megbecsülni a napsütést, a jó időt.

A szeptemberi kijövetel a munkavállalást tekintve pedig szerintem a lehető legjobb. Persze jelen helyzetünkre nézve nem is ennek volt a legnagyobb szerepe, hanem a tapasztalatnak, az otthoni előkészületeknek, és annak, hogy voltak itt barátaink, akiknek a segítségére számíthattunk. Konkrétan, szereztek nekünk angol telefonkártyát, így tudtunk jelentkezni és kommunikálni a leendő munkahelyünkkel. Az IKEA-nál dolgozunk. Az IKEA egy svéd világcég, bútorokat gyárt, amiket a vásárló egy egyszerű használati utasítás alapján maga szerelhet össze – már akinek ehhez van tehetsége, affinitása és legfőképpen türelme. Mindenesetre nagyon jó kis termékeik vannak. Mivel egy-egy ilyen IKEA áruház elég nagy, általában van a legtöbben egy önkiszolgáló étterem, ahova a vásárlók betérhetnek, ha megéheznek bútorkeresés közben. Na, mi egy ilyen étteremben dolgozunk, Cs. a konyhai részleg raktárában. Nagyon szereti, most már megtanulta, és van egy magyar kollégája, G., akivel összebarátkoztak, és megtanultak jól együtt dolgozni. Én pedig az éttermi részlegen dolgozom többféle feladatot ellátva. Vagy a vendégtérben: takarítom az asztalokat, összeszedem a szennyes tálcákat, sepregetek. Vagy a pult részlegen: nagy, áttetsző hűtőszekrényekbe, úgynevezett kabinetekbe teszem ki a sütiket, gyümölcssalátát, lazacot, üdítőket, illetve evőeszközöket, poharakat teszek ki a megfelelő helyre a vendégek számára. Sokszor pedig – mint ezen a héten is – pénztáros kisasszonyként dolgozom. Ezt egyébként nagyon szeretem, mert azt hiszem elég gyors és precíz vagyok, és alapjában véve szeretem a vendégeket, nem szoktam kiborulni tőlük. (A kollégákkal sokszor több baj van…) Az angolokkal különösen jól megtalálom a hangot, velük több a viccelődés, a nevetés. Egyébként a kollégákkal is alapvetően jól kijövünk. Egy-két ember van, akit különösen tolerálni kell, mert lusta, de ezt a többi munkatársunk is tudja. Szóval jó itt lenni, itt dolgozni, persze itt sem minden tökéletes, de összességében jó helyünk van, jól érezzük magunkat. Cs. egyébként nemrég kapta meg az állandó szerződést, határozatlan idejűt. Egyébként a pénzből jól kijövünk, főleg mert most április 1-től az IKEA minden dolgozójának emelte az órabérét. Az igazság az, hogy ebből csak kisebb mértékben fogunk érezni pozitív változást, mert azt hiszem 1 év letelte után nekünk is adóznunk kell itt a fizetésünk után, tehát „csak” 1 évig adómentes az itt megszerzett jövedelmünk. Viszont az IKEA-nak ez a fizetésemelése pont arra jó, hogy ne érjen bennünket hidegzuhanyként ez az adókötelezettség. Így tulajdonképpen meg se fogjuk érezni, sőt még egy kicsit így is többet fogunk kézhez kapni. Szóval elégedettek vagyunk.

A lakhelyünk nagyon jó, egy angol házban bérelünk szobát, más magyarokkal lakunk együtt, de persze egy nagyobbacska, saját szobánk van. Nagyon szeretem, az ablaka a ház mögötti kicsi kertre néz. Ez a kert szenzációs, sokszor jönnek ide mókusok, nagyon bírom őket, nagyon aranyosak. De nagyon sok szép madárka is jön erre, vagy az a papagájfajta, amit itt az egyik parkban láttam először. A ház, amiben lakunk, nagyon jó, tavaly szépen felújították. Kényelmes, nagy konyha van benne, ami azért jó, mert ha többen is nekiállnak főzni, nem gond, elférünk. Ez egy csendes ház, 30-asok, 40-esek lakják. Mi vagyunk a legfiatalabbak, illetve nem, 2 fiú van még, ők 20 év körüliek, de az egyikük az anyukájával, a másik az apukájával van itt. De összességében jó kis csapat. Egy ilyen kényszerű együttélés sohasem könnyű, de itt jóval kevesebb kellemetlenség van, mint máshol, ahol eddig másokkal együtt laktunk. A szobánkat olyan otthonosan „belaktuk”, kitettük Anglia, illetve egészen pontosan a Brit Szigeteket (Nagy-Britannia és Írország) ábrázoló nagy térképünket a falra, az állatos naptárunkat, amiről most éppen egy párduc-kaméleon szemez velem. Falvédőket is tettünk ki, puha ágytakarókat, igazi kis kuckó lett. Furán hangzik, de valahogy otthon érzem magam itt. Remélem, nem szűnik meg a bérlési lehetőség – mert sajnos ilyen aggályok is felmerültek – és még legalább egy évig itt tudunk maradni. Már csak azért is, mert nagyon jó helyen van, 100 méterre a Wembley Park metróállomástól. Ez egy szuper metróállomás, 2 fontos metróvonalon lehet innen utazni: a Jubilee és a Metropolitan vonalakon. A Metropolitan-t nagyon szeretem, ezzel el lehet jutni a városközpontba a Baker Street-re (Sherlock Holmes lakott itt), vagy be egészen a city-be, ahol a felhőkarcolók világa kezdődik, errefelé több egyetem van. De a Metropolitan-nel lehet leghamarabb kijutni a Londonhoz legközelebb eső dombságba, igazi természeti helyre. Ott pedig már a lovak és barik világa kezdődik. Két teljesen ellentétes világ a Metropolitan vonalán két irányban. A közvetlen környékünk biztonságos, jó környék. Én gyakran járok haza este 10 után, de itt minden rendben. Jó, persze Londonban mindenhol körültekintőnek kell lenni, de ez elég jó résznek számít. Csak ha focimeccs van, akkor körülményesebb, nehezebb egy kicsit a közlekedés, mert mi itt lakunk a leghíresebb angol stadion, a Wembley tövében. Benne sajnos még sosem voltam, de egyszer jó lenne megnézni itt egy meccset, mert óriási a hangulat. A közelünkben sokféle bolt van, mindennel jól el vagyunk látva. 15 perc sétára innen pedig a Wembley Central található, ami egy kisebbfajta városközpont. Itt van fodrász, posta, több nagyáruház, bankok, kávézók, éttermek, és ez is egyben metró- illetve vasútállomás is. A munkahelyünk pedig nagyon közel, egy 10 perces buszútra van tőlünk. Ez amúgy jó, kivéve, hogy így többször beoszthatnak engem egy kicsit nehezebb feladatra, dolgozni a személyzeti kantinba, vagyis a személyzeti étterembe. Itt a dolgozók étkeznek, itt ilyenkor takarítási, pakolási és kasszázási feladataim vannak. Egyébként ezt a fajta szerepkört, illetve műszakot is szeretem, csak egy kicsit hosszú, mert 9 órás műszak, és kicsit nehéz fizikailag, reggel 7-től délután 4-ig tart. De azért már ezt is megszerettem. Összességében azt tudom mondani, hogy a munkánk, a munkahelyünk jó, a lakhelyünk jó, egész kiegyensúlyozott életet élünk. Szeretünk itt lenni. Van a közelünkben egy szép park, a VII. Edward park, ide járunk futni. Nagyon jópofa szabadtéri kondigépek vannak itt, lehet lovagló- vagy evezőgyakorlatokat végezni, meg mindenféle erősítéseket, tökjó. Szerencsére nem kell annyi munkaórát dolgoznunk, mint 2 éve, de persze így is elfárad az ember. Ez az IKEA, amiben mi dolgozunk, egész Írországban és egész Nagy-Britanniában együttvéve a legforgalmasabb IKEA áruház.

Körülbelül 3 havonta azért mindig lesz lehetőségünk szabadságot kivenni. Eddig szerencsénk volt, mert ki tudtuk venni együtt, de ez nem biztos, hogy mindig így lesz… és sajnos nem tudunk mindig hazalátogatni Magyarországra, de azért igyekszünk majd évente 3-szor hazamenni, ha lehetőség van rá. Azért nagyon hiányoztok ám, nincs nap, hogy ne gondolnék Rád Mamikám, de tudod, mi most itt tudunk boldogulni, és én szeretem ezt az országot, én nem a pénz miatt vagyok itt elsősorban. Élvezem, hogy itt sokféle ember, sokféle kultúra van jelen, de élvezem a nyelvtanulást is. Az igazi, vidéki angol élet meg egyenesen lenyűgöz. Nagyon szép ország ez Mamikám. Legközelebb, ha hazalátogatunk, megpróbálok mutatni képeket, Cs. nagyon szép túrafotókat készít. Remélem, valamikor az is összejön, hogy skype-oljunk. Vagyis úgy, hogy telefonáljunk, hogy közben nézzük is egymást. Ez interneten keresztül megy. B. vagy Gy. Vagy Apu vagy M. tud Neked ebben segíteni. Jópofa, hidd el, jó buli, egyszer ki kell próbálnod, Mami.

Nemrég egy szuper élményben volt részem, elmentem a Londoni Kávéfesztiválra. Ez minden év tavaszán van. Magyarországon, Budapesten is mindig el akartam menni, de vagy pénzem nem volt rá, vagy dolgoztam. De most itt, Londonban ez összejött, és tudod, itt még komolyabb ez a fesztivál, itt még Ausztráliából, Melbourne-ből is jöttek forrócsoki készítők, és nagyon finom portékájuk volt. Az egész fesztivál nagyon érdekes, izgalmas és finom volt, mert itt sok mindent – italokat, csokikat – megkóstolni is lehetett. Remek kávégépeket, teákat, csokikat és kávékat árultak. Itt sokféle pörkölőüzem és sokféle kávékészítési mód van jelen és népszerű. Mivel az én szakmám ez, a kávékészítés, én itt tobzódtam. Számomra rendkívül érdekes dolgokat láttam, ízleltem. Nagyon jól éreztem magam, egy új világ tárult fel előttem ebben a témában itt Londonban. Szuper volt.

Az utóbbi időben, kb. 1 hónapban, sokat dolgoztam, alig volt szabadnapom, ezért is volt annyira felüdítő és emlékezetes élmény nekem a kávéfesztivál. De azért igyekszünk menni együtt kirándulni is, amikor tehetjük, ha kapunk szabadnapot, és az időjárás is kegyes hozzánk. Mostanában szerencsére több a szép, napos idő.

Hamarosan újra találkozunk, talán mire megkapod a levelem, mi már Magyarországon leszünk. Úgyhogy a mielőbbi találkozás reményében búcsúzom.
Sok-sok puszit küldök:

Ancsi


London, 2016. április 18.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése