2016. június 21., kedd

Jónás Tamás (NE)KIVÁGÁS

a föld vezet. körútja csend.
ki tudja, mit jelent.
én nem bíznám rá a fiaimat,
de még muszáj.
a föld langyos, akár a száj.
ha elzuhansz
(magadtól vagy a vágytól)
még falatot kapsz ebből a szájból,
rágott, anyás táplálékot ad.
meg kell ismerned magad.
rá kell, hogy lépj a fűre.
járnod kell minden úton.
tanulni, hogy ha valami eltűnne,
mi lenne akkor az új gond,
ami figyelmedre, mint a tűre
a szakadás: rátartozik. csont
a húsra. anyura én.
a földben ég szegény.
csont és bőr volt, mint a remény.
ha eszembe jut, el-elhallgatok.
már nincs bennem szégyen.
hiszen én is ugyanolyan mélyen
élek, ahogyan ő nem él.
így foszlik össze a föld, a költemény.
a föld vezet, csitít, mert forog.
ma megint egyedül vagyok.


kötetben: lassuló zuhanás, Magvető

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése