M.Szabó Mihály Riadt lepkeként

riadt lepkeként

szökik tenyerünkből

erdeink hangja

nyugati cipellőjét 

eloldozta

már a nap

mint hervadt levél

mely ágáról leszakadt

hull le az este

pacsirta röpte

reggel

majd visszakötözi

dokk.hu

Kocsis Janka Ilona (15 év) Curriculum Vitae: a szájüregben

Még egészen aprócska baktérium voltam ideérkezésem idején a magam 1 mikrométerével. Ám ahhoz, hogy ilyen jelentős sikereket érjek el többedmagammal, fehérjeburok bizsergető kalandokon mentem keresztül…

            A teljes bélrendszer megfertőzése kezdetén még egyedülálló pylori baktériumként kerültem be a szájüreg baljós falai közé. Egyesek azt mondják, ezt csupán a nem megfelelő higiéniás körülményeknek köszönhettem, DE: bizton állíthatom, hogy ilyen minőségi munkára csakis, és kizárólag ÉN lehetek képes!

A szájüreg rideg és barátságtalan területnek számított, mielőtt beköltöztem: igazi jégverem. Ám a kezdeti 37 oC-ból egy kellemes, nyári estét (kb. 40 oC-ot) varázsoltam.

            Mihelyt beléptem, a távolban egy gigászi cseppkővel találtam magam szembe, ami majdhogynem elfedte a (nálam sok-billiószor nagyobb), alatta elterülő vérvörös szakadékot. Jobbról-balról fehér kopár sziklák szegélyezték, bár a fenti oromsoron egy-egy szénfekete szántásban sorstársaim sorakoztak. Alattuk csintalan rónaság hullámzott, és csillapíthatatlanul úszkált az óceán kellős közepén.

            A kedvenc szaporodási helyemmé (a barlang egyetlen elfogadható része) a szájpadlás nyálkahártyája vált. Így 18³¹ – kor bevetettem magam és megkezdtem az osztódást.

Ui.: A falósejtek támadása miatt kétlem, hogy képes lennék folytatni az önéletrajzomat.

Kocsis Janka Ilona (15 év) Leltár csigavonalban

A napokban döbbentem rá, hogy az asztalomon kaotikus rend uralkodik, méghozzá csigavonalban. Bár első ránézésre fertőnek, kuplerájnak tűnik, de mégis van benne valami művészi kompozíció.

A csiga szarvánál kezdődik az ízelítő. E rávezető elején csokispapírok díszelegnek egészen a radula tájékáig. Innentől – ahogy az ábra is mutatja -, az egyéb rágcsák kategória helyezkedik el. Ezt követi az a terület, amivel az előbbieket, tehát a csiga fejét szoktam leöblíteni: az öblögető zóna. Ez egy vizes csoport, ami egészen a csiga farkincájánál található. A csigaház ajtaját egy szem derékszög vonalzó alkotja (csakhogy mégis legyen nyoma a tanulásnak). Az előszobában szám szerint 10 db beazonosíthatatlan IZÉ pompázik, csodás összevisszaságban.

A csiga fénypontja a centrumban, tisztán és bepiszkíthatatlanul tündöklik a májmétely rengetegben: A nyelvtan tankönyv.

Fűri Mária Vízkereszt után Fűri Rajmond Farsang közel

felütés

Az ünnepnek vége

Asztal, karácsonyfa leszedve

Mert Vízkereszttel az ünnepek köribül

A karácsony kikerül

A tücsök nem hegedül

Elnémítja a tél

Majd jön a nyár

Új dallam új hegedűn

A teljesség kivirágzik

Szárba szökken a világ

Megteremted a

Világok legjobbikát

válasz

Ablakpárkányunkon kopog

olvadó hó lassú cseppje.

Hideg kéne, hisz elvégre

cipőnk alatt porhó ropog.

Madár nem jön, hol telelhet?

Szürke egünk így unalmas.

Szél sincs, ami - játszva - odvas

faágat törve üzenget.

Januárra jön február,

mondás szerint már "itt a nyár".

Kényelmesen, sétálva jár,

idővel mókázik a pár.

Farsang közel, ünnepbe kezd,

maskarába bújik, táncol,

duhajkodik és viháncol.

Ágyba fektet fáradt telet.

Péter Béla el(ő)varázsolt cédrus (vers) Jávorka Csaba ÖRÖM-ÓDA (kép)

a patikárius az idők során, saját útját rótta, és megfestette

égig érő fáját. hamar megérkezett vásznára a táncoló kórus

is. aztán pihenni tért, s álmában az úr kért valamit. a mester megtette.

így már az isteni óhaj: a szférák és más arányok is láthatók a cédrus

festett ábráján. A vándor döbbenten ismerte fel, hogy a teremtő teste

ez valójában, s felcsillant szemében a boldog öröm. nem volt már morózus,

a kifakult, s porlepte sapkáját combjaihoz verve, hümmögve szólt: ennek

így kellett történnie! ígéretemet beváltottam. így kerülhet oda

a mennyek országába, hogy örökkévaló emléke lehessen istennek,

s ne változhasson zsákokká a kocsisok kapzsi vaksága miatt. Micsoda

kegy! a zarándokok éteri hangon adnak hálát, holtnak és elevennek.

de itt, most már egy új fényben tűnik fel, (száz év múltán) s légy tanú: ez is csoda!

Szebeni Sándor Ez a gép

Akárki akármit mond, hideg fémtest e gép.

Hogyha kilép a sorból, vezényszavadra lép.
Felesleges teher csak, amit cipel: a cél.
Hol szedte fel nem tudod, és azt se, mit remél.
Befogad, átfésül, nyomtat s szeletekre vág.
Arca a te arcod, de mégse hasonlít rád.
Utcahosszt nyargal, nyerít, elfárad s jól becsíp,
mégis fakó a kedve, s a hangja, mint a síp.
Vetkőzik meztelenre, mégis marad intim,
szerelmi életéről nem foroghat kisfilm.
Veszendőbe menne rím, ha verset írna épp,
szétlőné, mint vak tüzér, ha lőni bírna még.

Szebeni Sándor Leégés

Nem szín kavalkád, nem virít, mint ahogy

-- nem mindegyik -- csak a különc kert, ha fogy.
Pergő, nyűtt rés, egy körömcipő része.
Piszén orron fog s kotlik őspenésze.
Nem duruzsol, legfeljebb nyí a tűzhely,
mert nem illik e küllemhez a műhely.
Jön s elszökik, mint ráncosodó arcról
ragya tűnik el. Unott, rezes karcról.
Csúful kirí, mint begyen hetyke pulcsi.
Híre nyílik. Cipzárját nyitja Guccsi.
Hív. Vedlett, nehéz súly. Rá innod illik.
Ingó tinófej. Békaszája nyílik.
Lótej. Kutyatej. Lefölözi késfok.
Pillézi tetejét átütő vérfolt.
Nem csibehúsra áhítozó csibész.
Nem is viadalra kihívó vitéz.
Csaholó eb. Köröz, lábadhoz kapdos.
Nem mar, csak vicsorog, ínyébe mardos.
Kicsapódik a kertkapu, árnyat űz.
Nem illik a leégett házhoz a tűz.
Nem borotvál pilist túlhevült gőzzel.
Nem önt le híg löttyel, nem dob meg kővel.
Nem kishitű az, aki lejjebb téved.
Nem ül le, gyömöszöl, méri a véred.
Dugig tele kínnal rángnak az izmok.
Tested átjárja, marja mínusz tíz fok.
Nem tudja kisírni, lelke lesz mécsed.
Elkotló anyjánál fia lesz vénebb.

Szebeni Sándor Csapdában

Égre villan a Föld s ragyog, de nehéz iramú.

Ülepe vak ködbe lóg, mégis kínosan hiú.
Hősei gépen szállnak, s üdvöt osztanak hévvel,
kivonatolják s küldik, hogyan harcolj az éggel.
Nyakon csípnek egy pózban, egy nővel vetnek tűzbe.
Csípős főzetbe mártnak, kínod szúr, mint a tüske.
Hurokba görbült utad végre egyenesedne,
de markodban nincs semmi, görbe tükör az este.
Ledér ború melle csüng hegylábak közt a völgybe,
lemossa a nevedet erdődnek minden tölgye.

Dr Kocsis András (1919 - 2013)

Jéghályogos, nyitott, meredt szem

a téltől megdermedt folyó.
Békéltető, fehér kezével
Most fogja le puhán a hó.

Varjak gyűrött, fekete leplét
Szürke égig lebbenti a szél;
A Nap vöröslik csak a krétarajzon,
Más minden szürke, fekete, fehér.

Rigó Tibor Januári álom

Ha Januárt vágyom,
kemény fagytól kékes
hóra gondolok,
kopott ujjú fákra
ott túl a dombokon,
hideg csípős szélre
mi a hópihét kergeti
hajszolja,űzi,
hopp itt felkapja,
amott leteszi,
mint a vadlovak
szaladnak
fehér habos szájjal,
patájuk hol dobban
jég csillan
a nyomában,
fehér dús sörényük
szél cibált hó perem,
csillám fényt terítnek
a tájon és a szívemen,
csodával tölt el
varázslatos érzés,
bár nem rég múlt
karácsony
most hozta a fényét,
mint megkésett vonatra
dohogva felszállok,
megnyugszom végül is
és suhanok a szánon,
kopár fák intenek,
kell ez a béke
ez a
selyem fényű csend
benn,
égő nyomot rejt el
szétterül
a szívemen.

Wiliam Butler Yeats Bordal

Szájba becsurog a bor
Szembe meg a szerelem
Ha leszek is vén lator
Ezt sohase feledem
Ha bor szájamon a sor
Rajtad csak pihen szemem

Fordította: Fűri Mária

Wine comes in at the mouth
And love comes in at the eye;
That’s all we shall know for truth
Before we grow olkd and die.
I lift the glass to my mouth,
I look at you, and I sigh.


http://www.magyarulbabelben.net/works/en/Yeats%2C_William_Butler-1865/A_Drinking_Song

Fűri Rajmond BÚÉK!

Elköszön, és gyorsan ellép.

Visszatekint, búcsút intve.

Viszi gondját, sok örömét.

Vajon mitől folyik könnye?

Utódjára még mosolyog,

tudja, egy év alatt felnő.

Hogyha férfi, sármos, bajnok;

nőként díva, büszke delnő.

Igazságát már nem várja.

Ismételni? Azt nem lehet.

Kitöltött lett, kész a számla.

Obsitot kap, rajta: "mehet".

Idő anyánk szorgalmas, és

forog kezében motolla.

Mikor lassít, játszva, térdén

ringat minket. Meg nem unja.

Nézem, ahogy állva mozog.

Azt kívánom, hogy szeressen.

Kincseit, végtelen korok,

öntse, mindent elénk hintsen.

Család vagyunk, egy nagy család.

Jöttünk van, majd mikor vége,

derülünk, ha szellem apánk

súgja: miénk örökléte.