Szebeni Sándor Kihívás

Kihív a múltunk. Mint ölyv repül,

védangyalod a válladra ül.
Kis szívem, lopjunk zöld kerti-színt,
a tövisek közt szemünk kinyílt.
Betömi szánkat a tört sötét,
repdes köröttünk kis lepke-lét.
Tárlókban minden, ami örök.
Te virágot ölsz, én fényt ölök.
Fénykútba merülj, ott hűs a fény.
Árnykút mélyébe hadd bukjam én.