Elmentem hajóra dolgozzak. Nem könnyű munka de fiatal vagyok bírom a strapát. Kényelmetlen az ágy a kajütben ahol mások is alszanak. Eleinte az éjszakai neszeik sem hagytak aludni. Meg a konstans csobogás. Aztán a fáradtság átlendített a holtponton és álomtalan szendergés vett urrá rajtam hajnalig. Bosszantóak az utasok és a kéréseik értelmetlenek. De néha kapok szép borravalót azt is elrakom. A fönökök mind hülye. A társaim is. Az ételre nem kell költeni és annyit ihatunk amennyit akarunk. Néhány végig hányt éjszaka és támolygó szolgálat után megtanultam kordában tartani magam. Annyit vedelek hogy vidám maradjak de nem többet. Nem nőzőm és a dohányt is letettem amint szembesültem az árakkal a hajón. Az étel ingyen van és annyit ehetünk amennyit akarunk el is kezdtem szépen kerekedni tőle. A szállás is biztosított. Az uniformist kaptuk. Új ruhára nem költök a ritka szabadnapokon a régi sajátomban vagyok. Az idő szalad ahogy kikötőről kikötőre hajózunk. Számlámon fél év alatt összejött egy kocsira vagy ház előlegére való. Megfontolt és takarékos vagyok. Várom hogy elérjük Monacót és én szabadnapos öltözetbe este nyolckor besétálok a kaszinó ajtaján és az egészet felteszem a feketére és kaszinót robbantva távozok. De a golyó tovább pattog és mint megannyi lakáshitel banki tartozás és orvosi számla a halott szüleim után és temetési költség adosság súlya hullik vissza rám ahogy megállapodik a piros szám rekesze alatt. Most megint gyüjtök hogy legközelebb megtehessem a pirosat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése