Határozott, ahogy azonnal
Megteremti a hangulatot, és
Készségesen vár. Hány vonallal
Van az arc kész? Az érzékeltetés
Sikerét, a stílus reális,
A néző nyugtázza. Bólogatás
Következik, nem teátrális,
Ami után jöhet megszólalás
Előtti csend, hogy a kép hasson.
Személyessé válik a kapcsolat,
S az alak máris él a vásznon,
És látszik, mennyi mondandója van.
Onnan nézve vajon feltűnik,
Hogy milyenek mai viszonyaink?
Létezhetnek ott bírák, régi
Ítészek, tudva bennünk mi lakik?
Okkal voltak képrombolások.
Ki bírja, hogy lássák, s higgye, lesik
Ismeretlenek, s a másságot,
Bár nyoma sincsen, kinevethetik.
Az csak mese, eltagadása
Valódi oknak, hogy nem kell bálvány,
És a kép annak bevallása,
Hogy verseny lett immár az imádás.
Teremtett világunk lakóit
Befolyásunk többé nem éri el.
Kártyázók, krumplievők élik
Napjaikat, s a királyok, mivel
Lovuk nyugodtan áll, előre
Néznek, túl rajtunk, ahol a jövő
Nekik parancsszóra s időre,
Mint hű szolgájuk, úgy állhat elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése