Kezében a hosszú gyufa.
Pipát tömött keményre,
Füstölt, mint a kéménye.
Gangon ült, egyre kalapált,
Ütötte a nagy kaptafát.
Tíz volt az ő kis gyereke,
Egytől egyig mind szerette.
Melyik rossz volt, megszidta,
Nem verte, nem bántotta.
Káromkodott felette,
A jóra így intette:
Ménkű csapta volna agyon,
Nem tégedet, kis angyalom,
Hanem csakis azt a papot,
Aki neked nevet adott.
Ez a Gyula jó cimbora,
Ha volna, futnék is oda.
Ölelgetném régi komám,
Pipás apai nagyapám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése