2020. május 29., péntek

Tóth Gabriella két vers

mert szeretett

kemény asszony volt az anyám
megedződött s talán meg is halt
benne egy szebb élet utáni vágy
neki egy falat kenyér többet ért
holmi könyvnél (az csak álmodozásra jó)
szegények voltunk de nekem
néha cukorkával kedveskedett
munkától eres keze nem simogatott
(bármily furcsa simogattak helyette a legyek)
csak felnőttként értettem meg:
anyám engem mindennél jobban
szeretett


kételkedők jav.

nyelvén tartja az ostyát
óvatosan meg ne sértse az Ő testét
magában imát rebeg
mozgolódás támad a fiúk felől
- rágd meg az ostyát - súgja egyikük a fülébe
visszafojtott lélegzettel várja a büntetést
de nem történik semmi
kint igyekszik megszabadulni fátylától

dokk.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése