Elkönyveltem, hogy jár a Nap az útján,
és halandó az, ki becsületes.
Szinte futva beszélgettem az utcán,
megtapasztalva új tiszteletet.
Elmerültem önfeledten családban,
ott, ahol ámuldozik a merész,
szembesülve első gondolatával:
mennyi apróságból készül egész.
Nemtörődömség volt, ami lepett meg,
fülem-farkam – már bocsánat – kinőtt.
Mórikálta magát, s az ismeretlen
élményeket számolgatta előbb.
Szellemjárásban volt részem, valódi
ősmitológia kopogtatott.
Műveltségem is elkezdett tanulni,
keresve, követve gondolatot.
Passiót nem emlegettem. Sajnálom.
Velünk lakik az isteni fiú.
Hétköznapok eseménye, s ábrándom
hordozza, és az égen a ború.
Mit mondana erre derék barátom,
kinek büszkesége a tudomány?
Illesztgetsz te hitet, tudást? Próbálom.
Eredményem fiókban iromány.
Kedély, mit ajándékozott az ünnep,
szívmelegség volt, mi befogadott.
Jelenlévők és akik távol ültek
éppen, alkothattunk egy csapatot.
Kalandoztam terekben és időben,
közben pedig álltam a helyemen.
Ünnepeltem ragyogást, és erősen
átgondolhattam a történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése