A költő olvasható alakja a lírai én. A filológia ego. A
megírt, konstruált individuum teste felfogható szavakból vagy jelentésből
készült ruhának. Ez tulajdonképpen az empirikus, ontológiai én rögzítési
technikája. Persze több. A saját hang bevésése a feliratba. Akinek ilyen
kellemes problémái támadnak, az elmélkedik, reflektál, akinek nincs képmása, az
nézi az ikonokat, hogy ne is kelljen mozgatnia az idegsejtjeit. Kikapcsolja a
szoftvert. A csapokat és a pálcikákat.
Az agy izomzatát. Minden lét-mozzanat egy drámai küzdelem lenyomata, a lustaság
ellen íródik be. Az élet apró történései is kiválthatnak belőle extrém
asszociációkat. Egy piktor számára például a bevásárlás: csupa élmény. A húsos
pultnál elidőzik, megérdeklődi a marha lábszár érkezési idejét, állagát. Közben
pillantást vet a szép, vöröses szőke eladónő őszülő tincseire is, amelyek a haj
tövénél kibújnak. A csokoládéknál egy nagyon vékony, rendkívül szép, vörös,
nagy hajzuhatagú hölgyet szólít meg. Áll szóba vele: a marcipános és a mogyorós
ízek diszkrepanciáját firtatva. Eltűnődik a szóba áll kifejezés értelmén.
Beleáll a szóba, mint egy lavór hipermangános vízbe. Beleáll a szavak huzatába,
hogy kifújja a szél a történetet vagy a jelentésrétegeket, netán a beszédet
állítja elő a szó, amint a gondolkodás futószalagjain kiszárították a
fuvallatok. A lélek áll szóba a nővel, netán a szellem. Távol legyen. Egy
elárusító szintje most igenis mérvadó. Szólal meg a szóba álló. Mindegy,
visszamosolyog és elfogadja a meghívást egy teára, a második emeleten. Innen
már kontempláció következik. Megérinti a kezét, ahogy a cukortartóért nyúl a
kis kör alakú presszó asztalán. összeér a bőrük és nevetnek. Nincs
korkülönbség. A vidámság több mint test. Beleremeg az érrendszer, a zsigerek, a
neuronok leállnak és átadják a terepet az ösztrogén hormonnak. Nincs több
reflexió, cselekedni kell.
Must
Digitális Kalamáris Kiadó
2015. Szarvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése