Péter Béla ütközés

az ötven felettiek maradtak, mondván öregek. 

így is úgy is végük, hangzott a központi ítélet.
a támaszpontokon mély csönd, és megteltek az egek,
majd elhúztak távoli bázisok felé. az élet
órái megszámláltattak. az itt hagyottak a tűz,
a pusztulás, s a rémület félrevert szívverésében
csak kutatták az átjárót, amihez még reményt fűz
az emlékezet: menekülés, át az időrésen.