A tölgyfa hosszában hasadt ketté
Mintha villámlott volna
Pedig csak a szú perceg
A nap még visszalép egyet
Majd begurul a fák közé
Reccsen egyet a hegy gerince
Pedig nem is emel semmit
Az eget is én tartom, meg a
Légnemű halmazállapot
Meg a színe. Ezért nem hullik le
A macska szeme kéken
Villog a vörös sötétben
Az agyam helyén sárgán
Izzik a zöld telihold
A sötétben az idõ is lassan
Megfontoltan csúszik-mászik
Nehogy falnak menjen
Én inkább csak fekszem
Így is falnak megyek
Attól amit látok
Ami az agyamban kavarog
Mert az idõ azért telik és
A körmöm is növekszik
Bár lassan
Ez a változat egy dokkos nagyítós eszmecsere eredménye.
A vita és a változatok az alábbi linken olvashatók:
http://www.dokk.hu/ajanlat.php?vid=44163
A legelső változat pedig itt, a költő által vezetett dokkos napló 276-os bejegyzése:
https://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=Q29ucXVpc3RhZG9yZXM=
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése