Isten árnyékába gyűlt az este,
asszony volt, és a teste követte.
Hátán egy súlyos, éneklő zsákkal,
beszélni akart az éjszakákkal.
Mert a terhet, mi az ő málhája,
elviszi a sodrás nemsokára.
Ment lassan, sokszor visszanézett,
bölcső lett a víz, s ő belelépett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése