https://www.facebook.com/share/v/19D8h97aLt/
Fordította: Fűri Mária
(ld. Magyarul bábelben)
Elmondja Pethő Anikó
Kolozsvári Állami Magyar Színház
2020 Költészet napja
https://www.facebook.com/share/v/19D8h97aLt/
Fordította: Fűri Mária
(ld. Magyarul bábelben)
Elmondja Pethő Anikó
Kolozsvári Állami Magyar Színház
2020 Költészet napja
Felütés
A fej magára vonta a figyelmemet. Különös, szinte földöntúli érzés futott rajtam át, ahogy a nedves agyagra néztem. Ismeretlen, szép, de nem túl szép női arc. Az utcán jött velem szembe, mondta a készítője. Nem voltam féltékeny természet, nem kutakodtam, igazat mond-e. Inkább büszkeséget éreztem, hogy hatni képes. Egy nagytakarításnál hordtuk kifelé az agyagszobrokat. Anyát is viszem, mondta a fiam. Az nem én vagyok, mondtam; azt hiszem, nem beszéltünk erről többet. A kiszáradt agyag már nem érintett meg, kicsit megváltozott. Ma véletlenül rápillantottam. De szép, gondoltam megint, bár a transzcendens élmény mérsékeltebb volt, mint annakidején, közvetlenül a készítés után.
Válasz
Szoborni" a modellt lehet közvetlen részvételével, és lehet felidézve, néhány "ülés" vagy találkozás után. Amikor erről nyilatkozott a mester, próbára határoztam el magamat. Gyakorlatlanságom a kész portrén rögtön kiütközött, miután az egyszeri szemrevétel sem volt tudatosan működő, és a próbálkozásokra sem térhettem ki az egyszeri találkozás után. Az, hogy bizonyos formáit elfogadhatónak lehetett mondani, az már eredménynek volt tekinthető. Hasonló próbálkozásra aztán nem került sor, és a beszerzett agyagom is elfogyott. Az improvizált arcok valóságát tetszőlegesen állapíthattam meg, azt fogadva el igaznak, ami sikeredett a mintázás során. A gondolati "mintázás" annál inkább lett érdekes, jóllehet az alakító események "elkészítésére" csak ritkán fordítottam figyelmet és időt meg tapasztalatot. Miután az ilyen gyakorlás telis-tele van jónál jobb élvezetekkel és belátásokkal, folyamatosan gyűlik az "anyagom", és a lassúsággal nem sokat törődök. Színészek figyelik az embereket hasonlóan, hogy beépítsék a látottakat színpadi alakjaikba. Nekem elég, ha egy lehetséges történet darabka lesz összevethető a korábbi magyarázatommal az érintett vonás, jellemző magatartás mibenlétét, értékét, létrejöttét illetően. Hosszú tanulásra rendezkedtem be, mivel a "tanáraimmal" való korábbi rendszeres "érintkezés" - a tanórák száma - alaposan megritkult. A képzelet viszont annál elevenebb és "dolgosabb" lett, nem kis örömömre. A puzzle teljesebbé válása gyönyörködést is lehetővé tehet.
Felütés Fűri Mária
Igaz, hogy van a filmnek néhány mondata, néhány kockája, ami alapján jogos a felvetés, hogy kurzusfilm. Pl. a magyar nyelv használatának -- amelyet a 12 pont nem is tartalmaz -- aránytalan túlhangsúlyozása. De nem lehet elvitatni tőle, hogy van atmoszférája, telítve forradalmi, pozitív tömegpszichózissal. Hasonló ahhoz, amelyet egy volt, idősebb kolléganőm osztott meg velem 56-ról. Azt mondta, lehet, hogy az első nap után történtek borzasztó dolgok, de az első nap eufóriáját nem lehet elfelejteni.
Válasz Fűri Rajmond
Nekem a Saul fia c. film atmoszféra teremtő ereje jutott eszembe, nem először, magyar filmet látva. A Semmelweis-ről készült moziban is ezt véltem viszontláthatónak, ahogy a Hadik opusz kapcsán is erre kaptam - nyilván önmegerősítésként is - igazolást. A tömegjelenetek valóságossága az időbeli visszailleszkedést, az időutazás lehetőségét mindhárom filmben segíteni volt hivatott. A kamerahasználat és a vágások ritmusa, ahogy a világítások és a közelképek hossza és egymásutánja, nyilván együtt a szövegekkel, az elhangzó beszéddel, mindhárom filmben jól szolgálta a miliő teremtési igyekezetet.
Csak a holokauszt filmnél nem hiányzottak történelmi ismeretek a bemutatásból, és a dramaturgiai törekvéseket sem kellett értelmeznem, a feltételezett alkotói közlendő megvalósulásából, hatásából, Azt, hogy "mi magyarok" milyen teljesítményt vagyunk képesek felmutatni (Semmelweis, Hadik) és mit éltünk meg nemzetként, mondhatni egységesen (Most vagy soha) történelmünk adott időszakában, annak be- és megmutatása, átélhetően, ha volt ilyen "üzenete" a filmeknek, az hosszabb értékelést érdemelne. Hogy nem teljesen sikertelen ennek a közlésnek az eljuttatása a nézőhöz, az megállapítható. Nemzetközi megítélésünk kritikáját és annak vitatását, különösen pedig a valós értékeink elfogadtatását ilyen úton elérni, számomra igen verejtékes próbálkozásnak tűnik, kétséges kimenetellel.Schiff András és a BFZ ismertsége, Krasznahorkai László díja sokkal nagyobb értéket képviselnek ebben az ügyben. A tömeghatás kialakulása (Most vagy soha) megértéséhez és az átélés lehetőségéhez juttatni a film nézőit tisztes szándék, egyben óriási feladat. Film útján ezt elérni művészi bravúr. Nemes Jeles László filmje az ilyen megértés és átélés dolgában nagyon magasra helyezte az alkotói mércét. Elismerésre méltó a hasonló igyekezet is önmagában, függetlenül annak sikerességétől.
Felütés
Félkörök
Tisztelem őket. A várakozás mellett,
Bármennyire is egyetlen,
És a szoros kapcsolat közben
Hittel lesz erősebb és gazdagabb
Az elkötelezett, szükség lehet
Elkalandozásra. Ha másért nem,
Tudást szedegetni. Ahogy azt
Megtalálta a vezető, magának
És gyülekezetének. A bizalom
Megingathatatlan így maradt.
Hogy lehetne beteljesülés,
Ami azt várja? Aki kitalálta,
Áldott legyen, bárhol is van,
Olyan jól látta előre bennünk
Az elégedetlenkedőket.
Csak aztán jöjjön, ami szükséges,
Hogy zenénk, befogadva a természet
Hangját, ki merje mondani, hogy kell
Zengő hangzás, amelyet áthat
Megvalósulni kész harmóniánk,
És közös erőnk általános,
Amikor nekünk áll össze akaratunk.
2019. 12. 07.
Egyetlen kötetemben két vers verte ki a biztosítékot. Egyik a barátok és ismerősök, másik a kollégák között. Szituációs 'gyakorlatok' voltak, nem gondoltam, hogy ilyen következménye lesz, mindenesetre nagyon tanulságos volt. Azt sem mondhatom, hogy néhanap ez nem történik meg velem is. Mert 'magunkra venni' valamit nem a szerző, hanem saját magunk okán történik, leginkább. És mit lehet tenni? Csak azért nem megírni valamit, mert lesz, akit érzékenyen érint? Ugyan... Valahogy el kell viselnünk mind az írás, mind az olvasás következményeit.
Válasz
Az író-olvasó örömére példát láttam egy felolvasáson. A szerző maga is pukkadozott volna, ha sikertelen marad nevetése visszafojtásának kísérlete. Így pedig, hogy jól látható volt az általa írottak olvasásának rá kifejtett és általa átélt hatása, csak fokozódott a szövegben rejlő humor, ahogy a színészek szövegmondását árnyaló, különben tiltott, saját benyomások erősíteni tudják a nézők átélését, miután példát kapnak annak kifejezésére, és felhívást a közös tetszésre. A lehetséges benyomásokat elválasztani majdnem kötelező, és majdnem automatikus. Ezt drámai énünk nagyon élvezheti. Komédiába jutni tragikusan, az valami rendkívüli élmény lehet. "Géza bácsi" mondta infarktusából gyógyulásáról, hogy micsoda megpróbáltatást jelentett számára a hideg-forró vizes zuhany alatti állás, mint terápia: az egyikbe be, a másikba át, és vissza. A magunk keltette képzetek őrzik az egészségünket, ha van merszünk és időnk végiggondolni a lehetséges "hullámokat", amiket közzétett szövegünk indukálhatott olvasóiban. Az esetleges siker, persze, mindent megkönnyít, ami ide sorolható.
Papír vékonyka megnyugvás. A tegnap most válhat újra írhatóvá, amikor elmúlt. Képkockánként kezeli a traumát. Szimbólumok feslenek fel. Kópiák és didaktika. Mutatja a fotókat a szitakötő zseniális szárnyáról, amelybe bele van gravírozva a szivárvány, az égbolt és a virágos rét. Ez a repülési alkalmatosság egy archivált régészeti skanzen. A megbánás hajléka. Fejtegeti filozófiáját a hálóőr. Ornamentika, sokszálú tapintat. Aminek az architektúrája lexikális. Tényleg tartalmazza a múlt dagerrotípiáit, ha kinagyítod a szárny rétegeit, a benne összepréselt fotocellákkal, tükörszobákkal. Nem elég fölszakítani az első réteget, a második tépés még fantasztikusabb, mint hinnéd. A mélye, a töve van ott. A história fantomja. A szitakötő kis agya ebből semmit nem regisztrál, csak röpdös a víz felett, mint egy élő, tudattalan raktár. Ott vannak az ősi beszéd széthulló roncsai a testében. A figyelem – megállítja az önmagában tovahaladót – rögzíti a mozzanatot. Az idő pompáját. A megismerés pillanatnyilag persze nem tud behatolni az időbe. Töredék és végtelen foszlás. Az óceán még föltáratlan kontextus. A memória a mimózák parkja. Szeretnél belenyúlni a fejébe, a tudatáramai közé, hogy helyrebillentsd a nyelvezetét. Elhat a dobhártyákon túlra, ahogy kiabál a butaság a szomszédasszonyból. Erről ennyit, nincs jelentősége, mi történik, csak beszélje el, kedves krupié. És itt a szitakötő kézírása olvashatatlanná válik, mint Delouze párnáján a sokatmondó jelfolyam.
(Must, Digitális kalamáris, Szarvas, 2015.)
Felütés
https://m.youtube.com/watch?v=qRpqCwZNvtU&list=OLAK5uy_lhte5K_JjW0mqNeZvGVTVbcz2FBHRkxlc&index=2