Fűri Rajmond Január és február

Gyorsan elolvadt a havunk idén.
Nem is volt csontig hatoló hideg.
Néhány éve nagyon enyhe a tél,
Ezt a romlást ugyan ki érti meg?
 
Olvadozik a sarkkörök jege,
gleccsereink miatt sírnak hegyek.
Vad viharok dúlnak, s a tengerek
pusztítását nyögik a szigetek.
 
Égi állások voltak esemény:
bolygók jöttek egymást köszönteni.
Lestük őket, kérdezve: van remény?
 
Távolokban látszik az emberi?
Január és február. Itt a nyár.
Józanságunk fanyalog. Visszajár.

Fűri Rajmond Válogatok

Mindenféle eszembe jut,

válogatok.

Csúnyát dobok a szemétre azonnal,

irányában nem vagyok bizalommal.

Valakinek főhet feje,

mégiscsak jobban illene

az emberhez a szépség.

 

Azt se bánom, hogyha nemes,

válogatott,

példának okáért mindjárt beszéde:

mutogasson először is szívére.

Legyen bátor, és tegye ki,

akkor hiszem, hogy emberi

lesz megnyilvánulása.

 

Pár százada kirakodó

vásárban él,

aki kapott emberformát a Földön.

Nem csak testi szépség számít, könyörgöm.

Igen, vannak a lelkiek.

Birodalom. Kész rengeteg,

jelenünk tudománya.

Nagyon is veszélyes terep,

az sejthető.

Szeretünk dúskálni lelki javakban.

Komolykodva hivatkozni szavakra,

miket aztán eldobhatunk.

Tárgyalásokon az adunk,

tapsoljon a közönség.

 

Tudjuk vajon, mekkora tét,

mi itt forog?

Megpróbálták tanítani az ősök,

kesztyűs kézzel nyúlni közös örömhöz.

Ma is tart ez a folyamat.

Megnyugtathatom magamat:

jövőnk tele virággal.

Fűri Rajmond Érés

Látványosnak nem mondanám. Azért

elgondolkodtam azon, hogy független

hatalom bejelentés nélkül érte el

szükségesnek tartott érésüket,

és csak edzettségükről látnám szívesen

a magabiztosságot, hogy észrevegyék

lopakodó árnyékukat, amely

tulajdonképpen nagyon szórakoztató.

 

Védettséget az immunrendszer ad:

átfogó, hosszú távú folyamat

előképe, mikor szabálytalan

udvarlásba kezd a változni készülő

elégedetlenség, a nélkül,

hogy számítana a begyakorolt,

folytonosan megújulásra kész,

ezért szokatlan elégedettségre.

Fűri Rajmond Sietve

Fából vaskarika,

ha a költészet kérdez,

és amit tudnia kellene,

abban bizonytalan?

 

Birtokában van

az összes képlet:

álom, ábránd, a képzelet

szabadsága övé,

 

csak meg kéne osztania,

hiszen sokszoros a világ,

amely az otthonunk,

s ő lakik mindenütt.

 

Mi utána megyünk,

hallgatva a szavára.

(Mai divat szerint

az olvasás a gyakoribb.)

Barátját, ha megfigyeled,

márpedig abból van elég,

látni fogod természetét,

s leteper a vonzalmad.

 

Ez a szó ereje.

Művelve lesz tiéd

kérdésedre a válasz: verset

beszélj, és abban bármit kívánj!

Fűri Rajmond Gyertyagyújtás napján

Voltak, kiket nem ismertem. Csak az apám

sírt utánuk, mikor, ritkán, kenyérről

eszébe jutott, hogy az nincs, evés során.

Felnőtté lett a tíz gyerek, a nincsből.

Hallgathattam estéiken a zsivajuk,

bújhattam be én is kemence sutba?

Mutogattam volna nekik a nagy hajóm?

Befogadtak talán? Azt vajh ki tudja?

Emlékeket felidézni van ez a nap.

Örökség lesz, ami belőlük megmarad.

Első házban feküdt kiterítve, halott

bajsza alatt majd leesett az álla.

Asszonya, a nagyanyám, ki sirathatott

több életet, istenhez szólt fohásza.

Húsz év előnyével sokszor az volt hitem,

hogy tudását és erejét átadja.

Földből élni szólt élete, és azt hiszem:

láncszem volt, mely kapaszkodik a múltba.

Hány emléket idézhetek, ha ez a nap

örökségeket csomagol, végül megad.

Ellágyulok róluk szólva. Anyám, apám

el sem mentetek, mindig is itt vagytok.

Láthatom a szemeteket: titkos a vágy,

melyet unokáitoknak álmodtok.

Kívánságotokat érti ez az idő,

történelem, igazsága akadna.

Meddig emelitek bátran, nő az erő:

kortalanul léptünk be a szabadba.

Hogy lehetnétek ti emlék, mikor a nap

azt mondja: a szellem örök élő marad.

Kit hagytam ki? Szeretnivalókat, sokat.

Róluk is szól napközbeni beszédünk.

Meg kell idézni, bár némelyik látogat,

s kéretlenül súgja: ilyen a képünk.

Emlékekre való e nap, gyertya is ég,

lángja világít, kutatja: merre, s miért?

Fűri Rajmond Hangyavár

Nagyon hosszúnak tűnt a menetük.

Bokor tövén álló bolyból vonultak.

Hatalmas volt az a rakás, a vár,

amit összeeszkábáltak maguknak.

Mint a gépek, fáradhatatlanok.

Nézve őket ezt gondoltam magamban.

Feltűnt hirtelen, hogy ez rohanás,

s lett kérdésem: vajon miért szaladnak?

Vihart várnak? Érzik a nagy esőt?

Özönvizük elől menekülnének?

Hol lehet az Ararát, a hegyük,

és a Noé-bárkájuk már elkészült?

Menekülnek, vagy a munka a gond,

szaporulatot kellene etetni?

Nagy a család, kevés az élelem?

Késedelmet forrongás tud követni.

Mit látok ott? Ezek egymást ölik?

Egész seregek pusztulnak halomra.

Kiáltanék! Ezt már ne, gyerekek!

Vajon ki hallgatna ember szavamra?

Látom aztán: csillapodik a harc,

s elfogadják egymást a derék hangyák.

Azt várom: a békekötés után,

a várukat együttesen uralják.

Kerek Gábor Számtanpélda

Hommage à D. E. 

 

Apámnak nem lett hatvanhárom
én már túl vagyok a hetvenen
anyámnak megváltás a nyolcvan
bátyám úszott négy a negyvenen.
Már huszonkét karácsony nélkülük
tavalytól szívműtét után.

Lábujjamon szalag. Mi áll a cédulán?

Fűri Rajmond Bevezetésnek

Kiderült a hiányos műveltségem,
hogy lébecoltam annak idején.
Most aztán kerülget jókora szégyen,
röstellve magam, lusta kis legényt.
Találnom kéne okot, mi mentségem,
bármilyen aprót, vagy legyen kevés.
Lényeg az, hogy a gyerek tovább éljen,
ha nem is gyarapodhat erejében.

Némi előnyt adhatna a használat,
kell-e mondanom, hogy az eszemé.
Sok évtized múltán jöhet kívánat
azokból, mik álltak szemem elé,
mára elérhetetlenül, s a bánat
kedvem olykor kissé megviselé.
Még a végén súlyos nosztalgiám
fogja karom, és lesz a gardedám.

Marad a józan belátás: mi van
készleten, amit előad a raktár,
mikor nem sietve, mint annyian,
nézegetem óvatosan: mit traktál
őriznivalót, emléket, s ki van
készen szolgálatomra? Csak már
óvatos a lendület, amivel
még kapható némi olcsó hitel.

Hogyha beütne nyila az istennek,
miközben  köröttem „hallgat a mély”,
szaladgálnom kéne, s akik ismernek,
mondanák: mint ki megkergült, szegény.
Mert aligha tudnák, és értenék meg,
hogy mi történt, mi az az esemény,
melynek nyomán elkapott örömöm,
s megállíthatatlan rovom köröm.

Így kerülnék akkor méretes bajba,
díszíteni százféle alakot.
Felrakni sminket, s aztán női hajba
tűzni míves, emlékkel telt csatot,
hogy révedhessek az idézett korba,
hol velem együtt barátnőm lakott.
Mi lenne, ha inkább jövőbe látnék?
Istenem, atyám! Az egy ajándék!

Fűri Rajmond Gömbök

Csábítottak

virágos kis kertben.

Némán álltak, fényesen és színesen.

Karók végén

tükröződve láttam

bennük, ami vonzott akkor, bűvösen.

Átjáró volt

fényük más világba,

ahol a kívánság rögtön teljesül.

Elragadták,

aki tőlük várta

kincseit, akár életébe kerül.

Most a fények

ezresével állnak

szemben, tárva rögtöni ígéretet.

Milyen angyal,

aki kiabálja:

potom pénz csak itt a mennybemenet.

Hogy csak álom?

Mostanában mi nem?

Pontos számsorok egymás hegyén-hátán.

Kimutatják

mitől nő az ember.

Valamikor teljesül e kiáltvány?

Színes gömbök!

Hova kerültetek?

Szabad-e vágyakoznom utánatok?

Elvégre már

láthattam eleget.

Az a bajom, hogy meg soha nem unom.

Fűri Rajmond Áthatás

Járás közben, mint a peripatetikus
annak idején, közvetlen kapcsolatot
tarthatsz két lábon járó társaiddal,
ha a Nap állása szerint megegyezik
ébrenlétetek, s hallgatva a híreket,
úgy kezdesz el világot magyarázni,
hogy kicsinységed óriási ereje
felkerül a biztonsági szolgálatok
táblázatába kockázati tényezőként,
ahelyett, hogy megdöbbentő mértékű
tömeged – a szavannák legelésző nyája –
mesterséges fehérjét kínálna, sokat,
leselkedő ragadozóitoknak,
ha már egyszer természetük elégedetlen
az általatok kitalált kényelmi
szolgáltatással, amely tudomány.
Gondold meg: a Szaharát fű nőheti be,
ha képzeletetek a parancsával
oda tereli az éghajlatváltozás
nagyterhű fellegeit. Remek áthatás!

Fűri Rajmond Kíváncsiság, jóakarat,

Kíváncsiság, jóakarat,

és az, hogy legyen kapcsolat

közöttünk.

Ez az ok, hogy szerényen,

mondhatni meglepetésképpen

ad nekem valamit,

ami magam vagyok.

Témánk így meghatározott.

Vagyis

játékosra veszem a dolgot,

amint az is,

nem vitatva feltételes reflexeit,

céljára mutatok,

kizárólag kölcsönösen,

hiszen

minden ember egy másiknak üzen,

s nekem

fontos lenne ki nem mondott szava:

akarata

ismerkedésre.

Boldog lehet, ismeretlen társát megértve,

aki

magáról olvashat másik előtt

regényt,

s kiosztott szerepeiről

folyamatosan alakul

a véleménye.

Az ember szemlél,

és átadja elemzésre magát,

a kis szamár,

közszemlére kitéve

a gondolatait.

Jó száz éve már, hogy kötelező

az ilyen titkos

fegyverkezés.

Fűri Rajmond Mária napon

Mintha néhány dolog tényleg új lenne.

Rövidebbek például a napok.

Oda kéredzkedik hozzám az este,

és faggat, hogy mire is gondolok.

Kérdezem, hogy mi vagyok a szemében?

Nem tagadom, hogy van tapasztalat.

Dolgoztam is jó pár évet keményen,

na, de velem lovam el nem szaladt.

Egyedül nekem nyit ki a teátrum,

hova képzelhetek új darabot.

Szerzőket is idézgetek. Barátom

némelyik, kezében a színlapok.

Tudós főkkel kezdenék vitatkozni,

ha eszembe jutna az esemény,

elővéve azt, melyik nem akármi,

amit sóhajtgat a közös remény.

Két szemben láthatom: vagyok. Megnyugtat.

Kívánságát keresem. Izgalom.

Hagyom neki, lepjen meg. Egy asszonynak

sokat jelenthet férfi bizalom.

Teendőkkel készülök az ágyamba.

Napok óta szép álom látogat.

Olvasok egy vaskos könyvet, s lapozva

dédelgetettnek érzem magamat.

Steszkó Juli Kérés

Adjon Isten szebb világot,
Virágzó és szép országot.
Erős gátat a haragnak,
Békességet a magyarnak.
Asztalára friss kenyeret,
Ne sokat, csak épp eleget.

Adjon Isten bőven áldást,
Sötétségben fénylő lámpást.
Aki magyar, az lehessen,
Hazát ne máshol keressen.
Elérhető legyen a cél,
Akárhová fújja a szél.

Adjon Isten jót a jónak,
Értéket az adott szónak.
Hitet jövendőbe, mába,
Igaz szót a hazug szájba.
Egymás iránt tiszteletet,
Tisztességet, becsületet.

Adjon Isten segítséget,
Döntésekhez bölcsességet.
Alázatot, elfogadást,
Nehézségben összetartást.
Rossz időkben védő kezet,
A szívekbe szeretetet.

Fűri Rajmund Fight for life

 https://youtu.be/M0zsvwN6rcI?si=oveqXp_oVEAInmp_

https://youtu.be/VhPSvRyVxN0?si=iblTpZbo7iU3XDPZ

https://youtu.be/UlLSBJBPhEY?si=E_fTOlTyvZsw7l6-

Fűri Rajmond Júliusban

Júliusban 4. (Álmodozás)

Átlagos volt a tegnap.

Egy a hétköznapok közül.

Mért emlékszem rá mégis?

Van, mikor az ember örül.

Este mentünk sétára.

A parkban hömpölygő tömeg.

Egyetem fesztiválja,

a Campus-nép töltötte meg.

Hogy ő sehova nem megy.

Inkább számítógépezik.

Még az eső is eshet.

Játszana. Csak ígérgetik.

Okos óra. Az meg mi?

Számolja a lépéseket?

Nem tudok most sietni.

Ez az óra nem is ketyeg.

Éhes vagyok. Hús is kell.

A sült krumplit? Azt szeretem.

Szomjas vagyok. Van inni?

Ez a ketchup csípős nekem.

Több mint két kilométer,

hiányzik a szívből darab.

Kismutató az óra,

nagy mutatóra perc marad.

Jól evett. Hála Isten!

Azért ez nem volt kis kaland.

Lassan nő fel az ember.

Ha láthatod, húzd ki magad!

Összenéztünk: szép este

volt ez a kis kirándulás.

Járt felettünk az angyal?

Inkább köztünk. Álmodozás.

Júliusban 3.

Most unokám, meg a nörsze, nagyanyja,

az asszony,

párt alakítva lementek a boltba,

ne sírjon.

Nyalva a segge, gyerek még,

kényre nevelve

- anyja babája, ha nyikkan,

falja, cukorként –,

ujja köré kerekítve szülőket.

Fáj, betegesnek látszik a lelkem.

Gondba merül, ha papája,

ki volnék,

hagyja parancsát,

s nagy figyelemmel játszik,

a harcost győzni segíti.

Látni szeretném,

nőjön a férfi,

ki most csupa szoprán,

hangja parancsát osztani készül.

Múlt idejére figyelmez

a lelkem, örömmel,

tudva, a semmi sikerrel

a gáncsba bebukva enyészik.

Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond

Felütés

szeretem a szemétládákat

a titkaikat

ahogy guberálnak bennük a hajléktalanok

fémdobozt vagy egyéb hasznos holmit keresve

a nyitottakat nem

a szétázott papírzsebkendőknek

még a gondolata is elborzaszt

úristen mennyi vírus!

de a nagy zártak bizalmat árasztó öblössége

amelyet csak ritkán tesznek láthatóvá

a közterület gondozók

vagy az értékre vadászó erőszakosak

őrzik feleslegessé vált dolgainkat

míg el nem jőnek értük az illetékes szakemberek

nap mint nap helyet csinálva

újabb szemeteinknek

Válasz

Igenis, ezt fejekből,

apróbb halakból és ikrából főztem.

Nem csíp, arra vigyáztam,

miután már elszoktam bizonyos ízektől, 

amiket pedig valamikor úgy szerettem.

A tenger gyümölcseire még várok,

bár konzerv kagylót ettem, és meg is szerettem.

Pácolt hal a kedvencem.

Nyúlpaprikás?

Ünnepi étel.

Bizonyos alkalmakkor

megterhelném vele a gyomromat.

Párolt spárga illene hozzá nálam.

Szereti a nyuszi.

Garai Péter Sándor Július

A hőmérő higanyszála rekkenő nyári
nap fejjel lefelé tükröződik mínuszban
sinus görbe árnyékot vet csenevész fa
csobbanás a képzelet szülötte száraz
betonmedence part város remegő
délibáb reggeltől estig izzik izzad
rátapad neonfény zsirfoltos trikóként
meccset néz kapcsolgat

Steszkó Juli Ma negyvennégy éve!

Vendégünk volt az ifjúság,

Csak egymásért éltünk.

És egy napon, sok-sok éve,

Közös útra léptünk.

Szerelmünknek ezüst kulcsát

Tartottuk kezünkben.

Közös csillagunknak fénye,

Ragyogott lelkünkben.

Milyen rég volt már az a nap.

Az a szombat este.

Mikor kezünk szerelmesen,

Egymásét kereste.

Incselekedett velünk a sors.

Hol adott, hol elvett.

Életünknek lapjaira

Mindig más színt festett.

Olykor festékpalettáját 

Eldugta zsebébe.

Vidám, színes estéinket,

Szürkére cserélte.

Karmaival szívünkbe mart,

Mély sebeket karcolt.

Az arcunkra ceruzával,

Barázdákat rajzolt.

Amit ajándékba adott,

Lassan visszavette.

Hajunkat a múló idő,

Ezüstre festette.

Messze futott tavasz és nyár,

Ősz derekán járunk.

Lassan, csendben észrevétlen,

Télbe lép a lábunk.

Az a csillag, régi csillag,

Ma is itt él bennünk.

Simogató selymes fényét,

Hűen őrzi lelkünk.

Dokk est Szabad felolvasás

 https://youtu.be/DVG_B2d9Wss?si=w_2UI-yiWKY9I4r_

Fűri Rajmond Távolban

A szavak dombján túl
a szívek hegye áll.
Nem havas csúcs fehérsége.
Mennyi visszhang kiabál!

Jönnek szembe sorban,
kézen fogva. Kaput
nyittatnak, hogy beengedjék
az esdeklő csapatot.

Kívül gondolatok
serege. Fénylő csend.
Törvények gyűlnek, a remény,
s a dekódolt üzenet.

2018. 07. 12.