Amikor Kisújszálláson élő
gyerekkori barátnőm beszámolt a napokban arról, hogy a lánya gyengéd szüléssel
akarta leánymagzatát világra hozni, az otthonszülésre gondoltam. Arról is annyit
cikkeztek, vitatkoztak – nekem is van róla véleményem, de azt nem árulom el.
Mindenesetre, mire a levél végére értem, rájöttem, hogy ez egy másik alternatív
szülési mód. Rákerestem az interneten – az alábbi pár sor jól összefoglalja a
lényegét:
„Az egyik legismertebb –
Frederic Leboyer nevéhez fűződő – alternatív módszer, az un. Gyöngéd Születés
metódusa szerint a szülést követően a gyermeket az anya hasára teszik, és a
köldökzsinór elvágásával is várnak addig, míg abban meg nem szűnik a vér
áramlása. Az újszülöttet nem fürdetik meg, hiszen a magzatmáz értékes anyagokat
tartalmaz, amik így a kicsi bőrén keresztül felszívódhatnak. Nagyon fontos az
újszülött szeretetteli, türelmes, gyengéd érintése. Mindemellett nem
alkalmaznak sem beöntést, sem gátvágást, helyette aktív gátvédelmet
alkalmaznak. A francia orvos a keleti kultúra és filozófia hatására alakította
ki ezt a módszert, mely a születés alkalmával a legzavartalanabb átmenetet
próbálja biztosítani a kicsinek. Leboyer a születés utáni pillanatokban a méh
által nyújtott környezetet igyekezett újra megteremteni a csenddel,
félhomállyal és a meleggel.”
Megtudtam azt is, hogy a
gyengéd szülést nem alkalmazzák mindenhol, ők Kisújszállásról Pestre utaztak
fel a vajúdó kismamával. A baba majdnem a kocsiban született, az utolsó
pillanatban értek be a kórházba. Nesze neked, gyengéd szülés, írta a barátnőm,
amiből annyi azért megvalósult, hogy a köldökzsinór elvágására annak lüktetése
megszűnése után került sor.
furim
furim
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése