2014. szeptember 28., vasárnap
Petőfi Sándor Ebéd után
Ugy jóllaktam, hogy még!...
Egyet nyujtózom, és
Aztán tied vagyok,
Imádott heverés!
Oh kedves pamlagom,
Be áldott puha vagy!
Ki téged föltalált,
Az volt ám még az agy. -
Kölyök, pipát ide...
Siess, a nagyapád!
Nincs rútabb valami,
Mint az a lomhaság.
Add errébb hát, ökör!
Én nyuljak érte tán?
Nem elég tőlem, hogy
Föltátom rá a szám? -
Istentelen legye!
Ingerkedik velem...
Kergesd el... a kutya
Ott űl a fülemen.
Az ember élete
Méreggel van tele;
Csodák csodája, hogy
Meg nem pukkad bele.
Húzd a függönyt odább
Azon az ablakon;
Hadd lám, az építés
Ott kinn meddig vagyon?
Á, szépecskén halad,
Munkálnak mindenütt...
De tedd b' az ablakot,
A nap szemembe süt.
Disznó forró idő!...
No semmi; legalább
Ki ott kinn dolgozik,
Nem hűti meg magát.
Dunavecse, 1844. április-május
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Legyen itt egy mai is. Ebben is van humor, ebben is van Petőfi - no és önérzet. Ezt is szeretem. A linken megtekinthető a Nagyzási hóbort Gulisio Timeától
VálaszTörléshttp://librarius.hu/2014/06/10/gulisio-timea-nagyzasi-hobort-vers/
Mindkét nagyapám pipázott. Most a környéken nincs egy jó pipa. Pamlag van, szerencsére, és a feltalálóval is köszönő viszonyban lehetek. Az ebédek, azok vannak. Nyújtózkodni pedig egy ideje megtanultam. (A legyek eltűntek, amióta irtják a szúnyogokat mifelénk.) Az építkezés! Na, az aztán kész kaland. Ha meleg van, akkor "csapjuk a szelet".Ja: "Ebéd után".
VálaszTörlés