2014. szeptember 19., péntek

Péter Béla Lóci nagyanyám


Na, kisfiam hamar csinálunk egy kis laskát, aztán mehetünk a Középhegybe. Volt ez a kis eső, lenni kell gombának, ha meg nem lesz, majd hozunk egy hát fát. Gyorsan begyújtott a masinába. Vizet forralt. 6-7 krumplit dobott a főzőlébe, amit nemsokára ki is szedett. Villahegyén meghámozta, majd egy lábosfélében összetörte, hozzáadta a lisztet meg a sót. A krumpli még gőzölgött, de nagyanyám elkezdte gyúrni, kinyújtani. Az így keletkezett, palacsintánál nagyobb lapítványokat a masina platnijára tette, és mindkét oldalát jól megpirította, amíg barnás hólyagok nem jelentek meg rajta. Aztán tányérra tette, és libazsírral megkente. Nagyon jó illatok keringtek körülöttünk, miközben négybe hajtva tette elém, mondván, hogy egyél, mert sokáig odaleszünk. Csak vacsorára térünk haza.

Alföldi kölyöknek mi kell ennél izgalmasabb foglalatosság, mint menni a hegyekbe. Indultunk, s eloldalaztunk a nadrágszíj parcellák szélén, át a nedves füvű réten, aztán fel a Hásas lankásabb emelkedőjén, egyenesen a Középhegy erdővel borított, meredeken ívelő gerince felé. Közben össze-vissza futkároztam nagyanyám kissé nehézkesen lihegő alakja körül. Boldog örömmel követtem a fehér vászonbatyus asszonyt. A Középhegy rókagombái, a kék és piros hátú galambgombái, érkezésünket megneszelve, csodás díszsorfallal kedveskedtek, hogy megleljük a peszegombákat és a szurdokoldal barna bársonyú igazi gombáit, a vargányákat, ügyelve arra, hogy messze elkerüljük az elesett ruszki katonákat rejtő fenyves erdőt, ahol a gombák romlottak, mert a halottak tetemei táplálják azokat. Kosarunk időközben szépen megtelt. Nagyanyám hátára vette a fehér vászon batyujába rejtve, és Lócnak vettük az irányt. Ne menj távolabb a hangunknál, figyelmeztetett a szokásos szigorral. Lassan haladt a lejtőn lefelé. Boldogok voltunk, mert a teremtő nem volt szűkmarkú. Nehezen keltem föl arról a rönkről, amin olyan jó volt megpihenni. Ekkor észrevettem egy felhőcskét az égen. Palóc öregasszonyforma, batyuval. Szemem azonnal kutatni kezdte a hazafelé vezető poros utat, de azon csak egy kis fürge szellő nyargalászott önfeledten.


Úri gomba (császár galóca)

5 megjegyzés:

  1. Kb. egy éve találkozom Gombamánia megosztott fényképeivel Péter Béla facebook oldalán. Ezeket csaknem mindig lájkoltam, felüdülés volt látni a sok kutya, macska meg virág között. Nem mintha bármi bajom lenne az utóbbiakkal, csak hát a jóból is megárt a sok. A gombák szokatlanok voltak, és az újszerűségükkel hatottak. Meg azért is, mert valamikor én is szerettem volna gombát gyűjteni. Aztán mégis elmaradt, pedig volt gombás könyvem, lapozgattam is időnként. De sajnos egyik nagymamámat sem érdekelték a gombák.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon szegény emberek voltak a lóciak. meg kellett becsülni és isten adományaként venni mindent, ami eleségül szolgálhatott. nagyanyám nem csak a gombaféléket tanította meg velem, hanem azt is, hogy bármilyen nehéz is a sorsa az embernek, mégis akad mindig ok egy kis mosolyra.

      Törlés
  2. Ez, csak egyszerűen: tetszik.
    Nem voltak nagymamáim és mindig vágytam valami mesebeli nagymamára.Valami ilyenre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, megértem. szerencsés voltam, mert szerethettem a nagymamáimat. ime az abonyi nagymamámról pár sor:


      sehogy sem állt kötélnek azt még megtette hogy újpesten az árpád út 50 alatt mutatkozzék ha már olyan szépnek mondják őt sellei károly fényképészeti műtermében megörökítendő ezen állapotát hozzámenni ahhoz a pesti emberhez aki igen vagyonos család sarja semmi porcikája nem kívánta mert az ő akarása abony ismert ikreinek egyikéhez fűződött a jáger pistához még akkor is amikor ennek hallatán terék julianna szülei a kitagadást emlegették s akkor is amikor testvérnővérei is azt sugdosták az ő fülébe hogy meg vagy te hibbanva juli s akkor is mikor mulatósnak és részegesnek mondták az én szilaj nagyapámat s akkor is ha lakásuk három kilométerre lett a településtől a törteli úton s akkor is mikor minden vásár idején kétnapi tivornyázás után került haza miközben hét gyerek várt a vásárfiára és akkor is amikor a lovak megérkeztek az egyik ilyen vásár után de nagyapám már nem volt a kocsin aztán nagyanyám meg az első szülött leánya felpattantak a bakra és figyelték hol eshetett le a szeretett ember s a vasúti síneknél rá is leltek fel is vonszolták a kocsiderékba és megérkezvén bevonszolták a kiskonyhába ahol már egyedül rótta ki nagyanyám keze ügyében lévő ostorral a büntetést s még ha ütötte vágta is a háládatlan teremtést akkor is ő kellett mindhalálig.

      Törlés
    2. Szép. Szívesen feltenném a blogba, ha még nincs fel sehol. Vagy áruld el, hol elérhető. :)

      Törlés