Olga
hattyú testéből kis kavicsok kezdenek
hullni,
aládúcolta, szorította kifeszített
karját,
a kendő elszíneződött alatta.
be
kell vinni a kunyhóba
kiszedni
belőle párnákat
tollakat
összegyűjteni
szárnyakból
újra kitömni hiányzó
helyeket
Olga
érezte, nem az õ teste, mégis elnehezedett
alattuk.
vékony,
hosszú csöppökben hullt
alá
a víz, a tetőn a szalma
megrogyott,
a korhadt fa
leszakadni
látszott a gerendák közt, ahogy a
nap
a réseken átütött
Tamara
cipője ottmaradt.
sár-
és vérfoltok, a fűző ki-
kandikált
lukakból földön
csúszva
elejtett
gomb
orsó
tűhegynyi
borsószemek
sárga
kendő
szél
megkocogtatja a faere-
zetet
ablakréseken
szét-
töredezett
üvegcserép
három
árnyalak hajol asztal
fölé,
a foltok ide-oda
mozognak
fénycsík-
ból
hirtelen elsza-
kad
egy kötél
vastag
kígyóteste szétporlik
ahogy
földet ér
a
háromszögű fénycsíkon átfehérlik Tamara
gyolcsba
csavart alsó teste-
fölső
teste el-
válik
fénycsíkból
szelíden
bomlanak
ki bálákba csavart
hajfürtök
ágakról
lecsüngő cseppek gurulnak
arcából
gyolcs
anyaga elszíneződik
alak
áttűnik félhomályban
Olga
pillanatra feleszmél. Nincsenek az
árnyak
a szobában. A szorítás enyhül csuk-
lóján,
megmozdul.
Összeszedi
a kihullajtott köveket, és vissza-
tereli
zsibbadt testébe. Nem érez semmit, csak
a
szorítás, mintha a kar nem engedne.
Ekkor
újra megjelenik a fénycsíkon Tamara alakja,
kiválik
a fejből, és Olga érzi fölötte a súlyt,
ahogyan
a dúc, a kar, a kötél
enged,
egymástól elmozdul.
Most
már egészen rányomódik a nehezék, amitől
teste
kimozdítható,
az
alak megint eltűnik. Olga innentől ura testének.
Az
apró golyónyi kövek résekből
föltörnek,
a szárnyak életre kelnek
Tamara
elhaló, távolodó alakjából
a
test még pillanatra feltűnik. Leesik egy golyó.
Az
árnyak elhagyta asztalon sorba kezdenek gurul-
ni
testet öltött fénygolyók.
Olga
kilép
a kunyhóból.
Út
a szimbólum - jelolvasás módszeréhez
A
módszerről részletesebben ezeken a linkeken:
Szokatlan. Redukált kép, redukált szöveg. Kísérletezés vonalakkal, szöveggel. Szerethető. Ez mind: Becsey Zsuzsa
VálaszTörlés