.jpg)
Elgondolkodva nézem a feketekeretes
gyászjelentést, amelyről Kállay Józefa sorsa kiált felém. Egész emberöltő
huszonöt rövid esztendőbe belesűrítve. Asszony, anya, özvegy, majd újból mátka,
aki végül is, « vérhányás következtében gyászosan kimúlt. »
Hogyan kell felelni a halálra? –
teszem föl magamnak, ki tudja már hányadszor, a kérdést. Hatéves fejjel
nevetőgörccsel. Később, a halál félelem, lázadás, elviselhetetlen hiányérzet…
A fehértornácos ház még utoljára
magához ölelte a kilencvenéves öregasszonyt. Dédmamát olyan idegennek éreztem,
mintha egy másik bolygóról jött volna közénk. Szememben élő múmia volt, akit
évente kétszer meg kellett látogatni. A feketeruhás, télen-nyáron sálakba
bugyolált öregasszony láttán kínos szorongást éreztem, amit csak Miklós
nyugtalan fészkelődése és tapintatlan kíváncsisága oldott fel. Szellőzetlen,
öregszagú volt a szoba. Dédmama arcából két kiégett szem nézett vissza rám.
Öreg kutyák, beteg lovak várják ilyen tekintettel a halált. Megkönnyebbültem,
amikor megtudtam, hogy meghalt, ezentúl elmaradnak a kötelező látogatások, nem
kell többé belenéznem abba a kialudt tekintetbe. A beszentelést a szomszédos
község esperese végezte a fehéroszlopos verandán. Miklós és én az összegyűlt,
gyászoló rokonság mögött álltunk; a lépcsőtől kétoldalt a cselédség. Nyár volt.
Széna és petunia illat keveredett a tömjénfüst kesernyés szagával. Teréz
dédmama olyan öreg volt, hogy gyászról nemigen lehetett beszélni, inkább
burkolt megkönnyebbülésről. Évtizedekkel túlélte mindhárom fiát, menyére maradt
céltalan, üres életével, szobájából ki nem mozdulva. A circum dedurent me gemitus mortis súlyos szavai komoran hullottak a
szénaillatú délutánba, amikor Miklós rázkódó vállakkal tenyerébe rejtette
arcát. Elcsodálkoztam. Miklós szabálytalan egyéniségéhez nem illett a sírás, -
amikor hirtelen rádöbbentem, hogy öcsém nem sír, hanem nevet. Rövid, csukladozó
hangokkal fulladozott mellettem, - rángatta a nevetés kérlelhetetlen görcse. De
mivel mindig megosztottunk egymással mindent, tudtam, lesz folytatás. Öcsém
hirtelen rámnézett, majd oldalra villant a szeme. Követtem szeme villanását. Az
Idegen a gyászolók között állt, szerényen félrehúzódva. Fényes, erőskék ruhája,
a feketébe öltözött rokonság között, kihívóan oda nem illő volt. Haja rövid,
rikító vörös. Szeplős arcán két lila folt. Vizenyőskék szeme megilletődött.
Bennem is keresztülrándult a nevetés első nyilallása, majd visszafojthatatlanul
kitört.
Anya szigorú pillantással
visszafordult. Fájt a nézése, - de már nem tudtam uralkodni magamon. Min
nevettünk? Máig sem tudom! Az idegen lángvörös haja, szeplős arca oldott fel
bennünk egy tudatalatti feszültséget? A mindenre kíváncsi és fogékony gyerek
válasza volt ez a nevetés a halálra? Sistergett bennünk az élet, és ezért
játéknak vettük az elmúlást? Ilka, anyánk intésére, nesztelenül fölsietett a
lépcsőn, kézen fogott bennünket és elvezetett.
« A boldogult hideg tetemei… a
Ferencvárosi közönséges temetőben fognak eltakaríttatni. »
Már, mint gyermek, szerettem a
temetőket. Idegen városokban előbb a temetőt, csak azután a múzeumot vagy más
látnivalót kerestem föl. Legsötétebb tónusú temetőm a lőkösházai volt, szorosan
körülültetve magasra nőtt, öreg tölgyekkel. A sírokon, virágok helyett,
gondosan nyírt, sötétzöld bukszusok nőttek. Szembe a bejárattal, eső-szélverte
fakereszten, rozsdás pléh Krisztus. Magányos volt ez a temető és büszkén
elkülönült, nem volt köze a falu temploma köré húzódó, rezedával és árvácskával
beültetett, virágos sírokhoz. Halottak napján ünnepélyesen kivonultunk és gyertyát
gyújtottunk a sírokon. A rebbenő, kis lángoktól megszelídült a sok haragoszöld
bokor. Egy óvatlan pillanatban tenyerembe csorgattam a megolvadt gyertya
viaszát, - égető forróságán keresztül döbbentem rá arra, hogy a sok halott
közt, - én élek! Fácánkakas rikoltott a sűrűben, a sírköveken piroshátú, lapos
temetőbogarak futkostak. Gyermekésszel úgy képzeltem: a halottak, hogy ne
féljenek, a föld alatt megfogják egymás kezét… A feldúlt lőkösházai temetőből
semmi sem maradt, még a szétdobált csontok sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése