Ne akarj mindig tetszeni
Ne akarj mindig gyors sikert
Magad kertésze légy, aki
Fákat metszeni megtanult
Ha kérnek, mondj csak véleményt
De légy óvatos akkor is
Kérdés, jobb-e, ha átszabod
A vers mindig személyes ügy
*
A vitát nem mindenki bírja
Kinek élete, kinek sírja
Koppannak koporsón az érvek
Vagy épp mellette földet érnek
Mégis: ő a világ motorja
A világ egyik mozgatója
Az életünkben ő a só
Az ízeinket megszabó
*
Voltak a régi görögök
Ők vitatkoztak eleget
Pál apostol is odatévedt
És szónokolt a piacon
De nem értették mit akar
Szókratészt régebben igen
Mégis meg kellett halnia
Kiinni a bürökpoharat
*
Voltak a régi franciák
Megbírálták Lajos királyt
Hogy nem kecses a menüett
Hogy nevetséges a duett
És nem balettozott tovább
És nem kérték bocsánatát
Ezután csak uralkodott
Nem koptatta a színpadot
Személyes szereped és magatartásod figyelemre méltó: elveted az előítéletet, hogy ítéletet formálhass.
VálaszTörlésKöszönöm Sándor, hogy olvastál. Azt hiszem, nem voltam ennyire tudatos. De eszembe jutott sok minden vitáról, véleményről, magam és mások reakcióiról. :)
VálaszTörlés