2015. július 12., vasárnap

Janáky Marianna Lépcső

észrevétlen, szürke kora este van. 
körfolyosón szél fújja 
két paplan emlékszagát. 
kopott télikabátban bukdácsol, 
kiabál, köp, elesik. 
előtte térdel a lépcső. piros 
muskátlik között a lépcsőház foltos, 
mint az elejtett papír zsebkendő.
„nekem miért nem lehet”, 
ordít, csapkod. kulcscsomó zörög 
az ajtón, kémlelőnyílás mögött szemek.
jönnek, csomóban ül a lépcsőn.


forrás dokk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése