Meződön heverészek
éjente zöld halma a párnám
pásztorok jönnek hozzám
dombodon körülülnek
világuk sötétjén
prémes vadak bújnak
s fához láncolt rémek
nőstényei szülnek
A felvirágozott cél előtt
egy ököl felborított
nem láttuk egymást
keréknyomomban
feküdtél a hóban
most lecsupaszított
pálmafák alatt
a szentháromság asztalánál
böjtölsz aranyszőrű bárány
s tündökölsz számozott akolban
A kor kioldott sója
a világ-lét felszínén
hol van az eleven szél
hol vannak a teremtő tüzek
a nekilódult nép
nyakában pántlikás koszorúval
felhág országodba
látni szeretné szentjeidet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése