Jónás Tamás A gonoszság éneke

Eljutottam az Istenig. Más, amilyennek hirdetik

Üres az arca, nincs is épp. Sorstalan, mondhatni, némiképp.
Tévét néz, Hold a kapcsoló. Nem emberek közé való.
Csodát hagy néha dolgokon. Idegen, pedig vélt rokon.
Félmeztelen, a melle tyúk. Halott talán, a Földbe fúlt.
Taknyos az orra, válla szög. Bedeszkázzák az ördögök.
Olvasgat óriás lapot. Irigyel, mert én hallgatok.
Ereklyét őriz, skalpokat. A spájzban jövőt tartogat.
Unja magát, unalmas is. Ha nem szól, még az is hamis.
Gyanút ültet belém, kapál. Hitem forgatja, fakanál.
Erdőre jár, kiáltozik. Fáj neki, hogy nem változik.
Ásít, ha Bibliát lapoz. Mindent láttamoz, csillagoz.