Péter Béla teremtési riport

az úr, a teremtés során, mint juhokat, bolygókat terelget, majd int
a depó felé: az a fiatal csillag, jöjjön szépen! s már is hull a
szikra, milliárd számra, a nap meg, mint jó bojtár, bolygóira tekint.
mámoros, mert hamarosan új pályára kerülhet, s már nem egy nulla,
hanem isten kinevezett intendánsa lett immár, a világban kint
értelmet nyert a létezésben, s űrlapján megjelölt lett, és nem hulla
többé. hevülten néz körül, a napdepóra szorongva visszapillant,
de már nyája gondja szólítja! Vajh, az állomáshely hová tehető?
végül megtalálta. a hely kiváló! isten szeme helyeslőn villant,
és a család elvonul, hogy betöltse a térigényét. a teremtő
a vizsgálódás után a földre mutat: ez lesz a kékbolygó alant,
és rendelkezett: az élet költözzön oda, mert az már ott élhető!