Dr Kocsis András (1919 - 2013) Április

A vízpart zöldszín, üde selymén

Keskeny szegély a sárga csík,

A folyó túrta partra habját,

Az aranyszínű gólyahírt.

Hűvös a víz. A szél se fürdik,

Csak borzolgatja felszínét.

Játszik. Két kézzel szórja, szórja

Fecskék acélkék nyílhegyét.

Tárgyak, tanúk Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond

 

felütés

Minden 'kétkezi munkát', beleértve a takarítást, nehezen kezdek el, és nehezen hagyom abba. Most a még fiatalon beszerzett 'Garzon' szekrénysor egyik kis alacsony polcának könyveit szedtem le portalanítás céljából, és csaknem mindre rácsodálkoztam.

A művészet kiskönyvtára, a férjem által, fiatal korában gyűjtögetett sorozat, köztük egy kapott, fenti dedikált. Beck Ö. Fülöp, Leonardo, Kandinszkij, Marc, 'és még sokan mások' (12 -- 16Ft).

Ha Mozart naplót írt volna... "III. díj A "CENTENNÁRIS" verseny kamarazene tanszak I. kategóriájában" Debrecen 1962. (kivel és mit játszottam?).

Szeretők és házastársak (sorozat Magyar tallózó, 32 Ft). Most olvastam bele először, egy fantasztikus Móricz levéllel nyit.

Gyurkó László Arcképvázlat történelmi háttérrel (1983., 26Ft).

Beöthy Zsolt A magyar irodalom kis-tükre, alcím: szellemi életünk fejlődésének áttekintése a milléniumig. 'reprint'. Vásárlás ideje a kilencvenes évek vége (?): ti. a kis könyv 255 Ft.

(A változó árakhoz természetesen más fizetések tartoztak. :))

Lesz mibe beleolvasni... 

válasz

Ásatások nélkül kerül elénk a megélt idő emléke, a sok-sok tanú. Különféle tárgyak ismeretlen mennyiségben képesek felidézni múltunkat, csak éppen az esemény pontos felmutatására nem számíthatunk tőlük. Olyan "raktárunk" egyelőre nincsen, amelyben felcímkézve állnának a dokumentumaink, a hely, az idő, az esemény, a résztvevők megnevezésével, felsorolásával. Ezért aztán kidolgozásra vár az a módszer, amely a visszatekintést lehetővé teszi, és a látott kép vagy képsor elég "éles" ahhoz, hogy megbízhassunk benne, túl a nosztalgiánk keltette különös kellemességen. Önmagunk ilyen újrateremtése - szerencsére - másodrendű ügyünk, még akkor is, ha egyre növekszik a jelentősége. Az új lehetőségek egy ideje nem hagynak nyugtot nekünk, hogy magunkat megőrizzük, éspedig komoly érdeket valósítva meg ezzel. Miután mindig a jelen primátusa vezet, "őt" szolgálhatja az emlékek felhasználása, amelynek utolérhetetlen és megvalósíthatatlan formája - lenne - a tökéletes replika létrehozása és - megfelelő időben történő - lepergetése. Miután az aktualitásunk ilyen akadályával nem szeretnénk bajlódni, megelégednénk a tematikus, a válogatott, a szempontokat alkalmazó újrahasznosítással is.

Sajnos, hogy a "konzerválást", amely ezt lehetővé tenné vagy megkönnyítené, külön figyelemmel és módszerességgel lehetne csak elvégezni, sok-sok időt véve hozzá igénybe, hogy az egyéb hozzávalókat meg se említsem, marad a rendelkezésünkre álló módszer: a pillanat által diktált, szükségtől vezérelt emlékezés, és az alkalmanként, a véletlenül adódó megerősítés, mint az ilyen takarítási élmény öröme és meglepetése.

Meg a készülődés arra, hogy a napi feladataink sorába felvegyünk egy új teendőt: rendezni "magunkat" meglévő adathordozóink segítségével. Milyen jó látni azokat is, akik velünk voltak akkor, amikor ....

Hacsak el nem fogadjuk a szabályt, miszerint: bizonyos tennivalók nem tartoznak ránk.

Ahogy annak idején anyánk volt az első, aki tisztába tett minket, amikor elvégeztük "dolgainkat".

 2021. 03. 16.

Vadas Tibor Juditnak

én mint a
szavak gyalogútjainak
fáradt tekintetű
borostás csavargója
kéréssel fordulnék
nagytudású
komoly nyelvészeinkhez
a kisbabák ujjairól
lenne szó
amiket olyan jó
kezünkben tartani
érezve a kíváncsi
kis csigaszarvak
szívdobogtató melegségét
szeretném kérni
hogy a kisbabák ujjait
mentsék fel a magyar
helyesírás szabályai alól
mivel ők még
annyira újjak

dokk.hu

Franczen Bea elengedés

tartja a markát az idő,
adót szed a pillanat,
csak néhány emlék a számlán,
engesztelő kis kamat
marad, mint hologram-vigasz,
vánkost vet a nyugalom,
olvad az akarat, legyen
pecsét minden oldalon.

dokk.hu

Dr Kocsis András (1919 - 2013) Március (Futtában friss víz...)

Futtában friss víz s földszagot
Locsol füzek, barkák hajára.
Csendben ablakomhoz oson,
Hol sárga fénnyel átég a lámpa.

Megzörgeti az üveget –
Vásott, locsolkodó kölyök – ,
Jön, jön, ujjongja s mezítláb fut tovább
Fák közt s alvórétek fölött.

Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond

Felütés

Volt egyszer egy zseniális kárpitos csemete
A francia királyi udvar fogadott gyereke
Mert volt neki több száz gunyoros remeke
Lett barátai mellett sok-sok ellenfele
Meggyógyítani nem akarta őt senkise
Senki megszentelt földbe eltemetni se
Ássanak mélyebb sírt, a király így rendelkeze
Végül nagy nehezen így eltemettete

Válasz

Színházában mai napig nagy a gyönyör,
játszik sokat, gúnyol, ha kell, s olyat gyötör,
aki álszent vagy garasos, egy zsugori,
vagy az áltudományt nagy kanállal eszi.
Urizál, mert pénze akadt, nagy üzlete,
s azt hiszi, hogy megjött a hiányzó esze.
Elkelne ma nálunk, akiből a humor
ömlik, s attól - észrevétlen - szívünk javul.
Nagy mester ő, kedvelt tehát, nem oktató,
hanem elmés és nagyon szórakoztató.
Légy vendégünk! Tudjuk, hogy az nyer, aki mer:
játszd el valóságunkat, te víg Moliére!

F. M&R

"Volnék, mint kő, oly érzéketlen"

Egy szép Szendrey Júlia vers

https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Szendrey_J%C3%BAlia-1828/Voln%C3%A9k_mint_k%C5%91_oly_%C3%A9rz%C3%A9ktelen/de/78448-W%C3%A4re_wie_Stein_so_unempfindlich?translationLang=all

Iványi Mónika Hőség

A krumplibogarak egymás hegyén-hátán nyüzsögtek a befőttes üvegben. Némelyik megpróbált felmászni a tetejébe, de hamar feladta, amikor rájött, hogy narancssárga lábai nem tapadnak az üveg falához. Volt amelyik nyitogatta a szárnyát, el akart repülni, de a következő pillanatban már koppant is a szeggel kiszurkált kupakon. A Nap még mindig erősen tűzött. A lugas hűvös árnyékában ücsörögtünk. Meztelen lábunkra frissen szitált port pergettünk résnyire nyitott tenyerünkből. A szemcsék átfolytak a lábujjak közötti réseken. Gyorsan és forrón, akár gyerekkorunk legszebb napjai gondtalan éveinken.

Egy varjú szállt a szilvafára. Ötször károgott. Peti összerezzent. Nem törődtem vele, egy letört gallydarabbal téglalapot rajzoltam a földre. Meghúztam a célvonalat, és már épp ki akartam szedni magamnak a legfürgébbnek látszó bogarat, amikor Peti megfogta a kezem. Ez nem ér- mondta-Hárman gyűjtöttük, hárman is fogunk velük játszani. Leszakítottam néhány fűszálat, és bedobtam az üvegbe. Ahelyett, hogy enni kezdték volna, megpróbáltak felmászni rajta, de a fűszálak meghajlottak a tetemes súly alatt. Végül mindannyian visszacsúsztak az aljára.

Nem várok tovább-mondtam Petinek. Ha nem jön, magára vessen, de ebben a pillanatban meghallottam Mari néni hangját. Minek jön ide ez a vénasszony?- méltatlankodtam. Néhány perc múlva odajött hozzánk Peti anyja kisírt szemekkel. Még vékonyabbnak és gyűröttebbnek látszott, mint annak előtte. Akár egy papírlap, amit egy erősebb nyári fuvallat képes messzire röpíteni. Lisztes kezeivel idegesen gyűrögette barna kötényét.

Nem akartam elhinni amit mondott, felkaptam az üveget és megmondtam Petinek, hogy most azonnal kimegyünk a kanálishoz. Megdöbbent, de nem mert ellent mondani. A kanálisparton megtaláltuk Palampertó egyik sáros cipőjét, ott hevert a letaposott vadvirágok között. Hiába volt meleg, a virágokról, még mindig nem száradt fel a sáros víz. Épp arra biciklizett a kerülő, aki mérgesen odakiáltott nekünk, hogy azonnal menjünk haza. Peti nem akart, elvette tőlem a befőttes üveget, lecsavarta a kupakját, és elkezdte beleszórni a krumplibogarakat a vízbe. Látni akarom, ahogy megfulladnak- motyogta alig hallhatóan, miközben öklével vörösre dörzsölte a szemét.

Fűri Rajmond Ilyenkor

Ilyenkor felszabadulás jön el,

s vele hangos öröm, nem egyedül.

Száguldozni kezdenek elemek,

aztán mintha bál kezdődne belül.

 

Készülhetne róluk egy kép, fotó,

meglehet a nagyszámú részvevő

olyan gyorsan változik, mint a mag,

amelyből sok részecskéje kilő.

 

Rendező aligha van, akinek

dolga finoman szólni: legyenek

szívesek összeállni. Kezdenénk

érteni megvizsgálva önöket.

 

Tudják, rendkívüli az alkalom,

feltárulva a sok belső terem,

s mértékeiket adja szabadon,

amire ketten mondhatják: Jelen.

 

Álom munkál, benne homály, s a fény

ritka,szabálytalan felvillanás.

Nincs szédülés, ahogy meg nem ijeszt

tempója: a hiányzó lassulás.

 

Szétszóródott, mi eddig volt egész?

Vagy megmutatta őszintén magát

zártságunk igazi természete?

Arcához az ember mással jut át.

Emily Dickinson - To venerate the simple days (poem 57)

Tiszteld a mindennapot, ami 57 (Magyar)

Tiszteld a mindennapot, ami
Évszakról évszakra vezet,
De bármily fontos ez,
Egy apró tényt ne feledj,
Az úgynevezett halandóságot
Ezzel elvesztheted!

fordította Fűri Mária

Fűri Rajmund Tenisz

Keményet üt az óra, elindult a játék

Lelkedet nyesi, felpörgeti véred

Talán ezt a szettet még megéred

S rájössz, hogy az életed ajándék

Ütős az élet, meg kell hagyni

Fonákul kérdez, s rá egyenes a válasz

Necces helyzetekbe küld, hogy válassz

S ha feladja a labdát, azt le kell csapni

15 - semmi, 30 - semmi, elszalad

Kopik a térd, kezet nyújt az enyészet

Örülsz, ha love game-ben volt részed

Gém, szett, meccs: egy pillanat

Dr Kocsis András (1919 - 2013) Március (Az ég bő szájú...)

Az ég bő szájú, kék üvegéből
Zuhogva árad, kavarog a fény.
Útmenti tócsák rideg, szürke selymét
Ráncokba gyűri, fodrozza a szél.

Árkok árnyékos oldalán lapulva
Hókupac lesi: még visszajön a tél?
Így festegetem a szavak színével,
Amit a színek szava elbeszél.

Fekete lyuk Felütés Fűri Mária, Válasz Fűri Rajmond

felütés:

Az életem nem nyitott könyv
Sokkal inkább fekete lyuk
Minden sugarat elnyelek
Hozzád abból semmi se jut
De ahogy az idő halad
Én is fehér lyukká válok
S az eseményhorizonton
Történetem kisugárzom

válasz: 

Naponta járt a Lyukba nagyanyánk,
dolgozgatott, volt teendő elég.
Árpával érő körtéket hozott,
s főve adta, költve hozzá mesét.

Bújócskánknál érte csőstül a baj.
Kit segítsen? Legyen árulkodó?
Bújj csak ide! Soha meg nem talál;
s megmutatta, ha jött a kis hunyó.

Hogy öleltük! Alig állt a lábán.
Nem vagy éhes? Szelte a kenyeret.
Hajlott hátát mi nyomhatta? Mi volt?
Súlyos is tud lenni a szeretet.

Jónás Tamás Jól csak a fülével lát az ember

Egy nyár alatt, egy tél után,
utolsó szál, mi megmaradt,
egy délután, egy pár falat
után elszívott cigaretta,
felgyűrődött mágneses szalag,
magnó nélküli kazetta,
asztal fölé görnyedve ég alatt,
rohan velem vagy elszaladt,
körbe-körbe, ácsorog,
könnyebb izzadni, mint zokogni,
homlokomról rácsorog,
mivel nem lehet hozzászokni,
kézfejemre, tenyerembe,
rögzíthetetlen, mint a bosszú,
érinthetetlen buborék,
hol túl hosszú, hol túl lassú,
hol rövid, hol elszalad,
csodától mozgó nyomorék,
homlok reped, a gyomor ég,
füvek benőtte vándorút,
elloban, mint a háborúk,
és végül is már neve sincsen
csak ő, meg én, egy fémbilincsen,
s ha fel-felcsillan valami,
nem látni kell, csak hallani.

Fűri Rajmond A jövendőmondóimnak

Eszembe jut néha, hogy látnak,
hogy rajtam van a tekintetük.
Kérdezem magamtól: mit várnak?
Törődhetnék többet velük?

Aztán mosolyuk jut eszembe,
s kívánságuk, hogy csak legyek.
Ha megbotlanék a beszédem,
nyugtatnak, nem segítenek.

Valóság az, hogy ők is élnek
velem, ahogy mindent látó
szemükből, néhanap félek,

kiolvasom, mi várható?
Jövendőmondóim nekem:
tudassátok, s megérthetem!

Válság Fűri Mária felütés, Fűri Rajmond válasz

felütés:

Válságban volt szegény, állandóan válságban. Egyik válságból ki se lábalt,  máris belefutott a másik válságba. Szenvedett ettől a sok válságtól, próbált tőlük megszabadulni. Kedves válságok, írta nekik egyszer, nem mennétek kicsit arrébb, egy házzal odább? Nekünk az nem jó, ugyan mit kereshetnénk az E-mail fiókokban, ott nincs számunkra hely. Ez a mi hazánk is, nemcsak a tietek, mondták neki a válságok, amúgy is, már nem is ti lennétek nélkülünk, mi vagyunk a cirkusz, ami kell a népnek. Próbálta azt is, hogy ő ment el, egyszer otthagyta a válságokat, 3 évig feléjük se nézett, de nagyon hiányzott neki a szülőföldje ezért arra gondolt, megér némi kompromisszumot, hogy a válságokkal békét kössön. Amikor visszajött, üdvözölték egymást, a sok válság hűvösen biccentett, ő megrántotta a vállát. Túlélési technikákat fejlesztett ki, most tesztelik. Mindenesetre egyelőre élnek, éldegélnek együtt. 

 

válasz: 

Egyetlen bánatát saját válsága okozta.

Mennyire vigyázott rá annak idején. Óvta, babusgatta, etette, itatta, és mesélt is neki, szakadatlanul, természetesen önmagáról. Hiszen egy válságot az tart életben, ha a gazdája a múltját ismételgeti, és nem tudja, hogy milyen jövővel számolhat. Mert a válság a kiúttalanság, a semmit sem kívánás, és különösen a semmire sem vágyakozás.

Persze, azt azért tudhatjuk, hogy válság az is, amikor túl sok a lehetőség, amik közül választani lehet, és a kívánságokból is annyi, de annyi van, hogy válságosan belefájdul a fejünk. Az elégedettség és az elégedetlenség fura ikrek a válságok között, és ezekből neki

egyformán kijutott. Az ok keresése is válságot hozott a fejére, meg kell mondanunk őszintén. Tudománya került válságba, mégpedig nagyon mélybe.

Aztán váratlanul tűntek el tőle a gondok, együtt a válságaival. Pedig csak egyetlen dolgot tett: visszatérése előtt eszmélt rá, hogy hiszen milyen remek dolog ilyen gazdagnak lennie, már ami a válságok birtoklását, azok nagy számának sajátjaként vallását illeti.

Hiszen "ez már valami, mi?" Nincs szüksége importra válságból, és ha akarja, még szaporíthatja is a számukat, mert ebben komoly tapasztalatokat szerzett.

Legfeljebb eladnia nem kellene, hiszen akkor neki nem maradna belőlük. Márpedig nagyon megszerette őket.

El is rendezte valamennyit, és azok úgy tekintettek rá, mint jó gazdájukra, aki ugyan mások felé is kacsintgatni kezdett, de róluk sem mondott le, hanem megbeszélte közöttük a dolgait, kikérve a véleményüket. (Ami nagyon jólesett a válságoknak.)

Így aztán meggyűlt a munkája, de alaposan. Annyi minden került elé érdekességként, és annyi megoldás jutott eszébe, sokszor a válságok javaslatára, hogy azt sem tudta, melyikkel is kezdje a teendőit.

Na, ebből lett aztán a baj. Mert lefékezett, időt adott magának a gondolkodásra, és a válságok ezt hűtlenségének, cserbenhagyásuknak érezték. Akkor nyugodtak csak meg, amikor a töprengését elnevezte válságnak, már csak a régiekre tekintettel is.

Így aztán ideje lett a munkának, a tetteknek és a gondolkodásnak, előre, közben és utólag. Csak ezeket a töprengéseket mindig úgy hívta magához: "gyertek ide drága válságaim". Megszűnve bánata, megmaradva válsága, együtt emlékezgettek azokra az időkre, amikor még

izgultak a jövő miatt, és újabb és újabb "gyermeküknek" - az új válságnak - örültek, illetve felette sajnálkoztak és reszkettek, ahogy azt válság esetén tenni kell.

Az új "családtagok" vigaszát azért elfogadták: munka lett, siker lett, öröm lett, tudás lett, és nagyon elevenek, nagyon talpraesettek ezek.

Még a nevetésre is együtt vállalkoztak, megengedve a válságoknak ilyenkor, hogy sírjanak, reszkessenek, ahogy nekik jólesik és kötelező.

Mert már megvolt a helye mindenkinek.

A gondolkodás pedig mosolygott magában és örömében, hiszen neki ismert volt a válság éppen úgy, mint a tudatlanság, és az utána következő próbák sora, amik után elkönyvelhette az eredményt és az eredménytelenséget, a megoldatlanságot. Ami, ha meggondolta, nem is volt rossz fejlemény, hiszen maradt általa további teendő a jövőben, aminek bátran neki lehetett kezdeni. Válság nélkül.

Itt a mese vége. Aki nem hiszi, járjon utána.

Fűri Rajmond Hetvennégy év

átlépni az időn

őket meglátni

templomba menet csikorog a hó

s számolni évet …annyi

 

belül őserő kedv és nyugalom

ruhagyárban a vasalás szaga

kiskert nosztalgia

s a parton az erdőben laktanya

 

jóakaró családi szentek

vezetik a lovas kocsit

vesztett mesék

siratott hősei

 

induló szól

kifordul az idő

hordozná össze jelszavát

alakuló közös jövő

 

nyáron darabka

múlt és folytathatatlan álom

szakadék szélén kísértő sors

és nevetés nem várt csodákon

 

aztán már béke

megjelent a Nagy Számadó

sietve s mindent akaró ígéretével

az ezredforduló

 

megváltásunk előtt

örömteli szavak

és az állandó ölelés

mosollyal hallgatag

Bukowski -- gps fordítása

 https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Bukowski%2C_Charles-1920/Bluebird/hu/77926-K%C3%A9kmad%C3%A1r

Dr Kocsis András (1919 - 2013) Január

Jéghályogos, nyitott, merev szem
A kíntól megdermedt folyó.
Békéltető, fehér kezével
Most fogja le puhán a hó.

Varjak gyűrött, fekete leplét
Szürke égig lebbenti a szél;
A Nap vöröslik csak a krétarajzon,
Más minden szürke, fekete, fehér.

Francesco de Orellana Közös ügy(etlenkedés)eink

1. Házkontártempó

A célok elköltöztek
Nem adtak meg új címet
Az értelmet se keresd
Az soha nem lakott itt
Csak aludni járt vissza
De már azt se láttuk rég
Lehet meg sem ismernénk

2.  Túlfeszültség

Mindenki érintésre robban
De sokszor már annyi sem kell
Kerestük az ellenséget
Megtaláltuk mert mi vagyunk

Árkot ástunk
Hogy megvédjen
Bennünk van már
Nagyon mélyen

Falat húztunk
Sosem véd meg
Csak körülzár
Már túl vastag

Utáljuk ami nem olyan
Azt is ami ugyanolyan
Utáljunk mindent ami jobb
És minden mást ami rosszabb

3. Közösségleépítés

Én zavaros vagyok
Te zavaros vagy
Őt meg elzavarjuk

Én tudom hogy igazad van
De nem érdekel
Te tudod hogy igazam van
De nem hiszed el
Ő tudja hogy nincs igazunk
De őt már elzavartuk

Nem értem amit mondasz
Igazából nem is hallom
Nem érted amit mondok
Mert nem is figyelsz
Ő értette amit mondunk
Ezért zavartuk el

Most körbeforgunk
És forgatunk
Betartunk és tartozunk
De nem össze

Mert mindig mindenki más
Mindig mindenki más
Mindenki más
Más
A
...

4. Legbelülről

Megfagyott
Felrobbant
Mindenhol
Darabok
Mindegyik
Én vagyok
Vagy inkább
Mi vagyunk
Mindenki
Elvérzik
De senki
Nem érzi
Mindenütt
Mi vagyunk
Vagy inkább
Én vagyok
Darabok
Mindenhol
Felrobbant
Megfagyok