Mindenki
meghalt. Eltelt ötven év.
Még áll a ház.
Még folyik a patak.
Toronyból tüzet
nem jelez harang.
Elbontották a
kovács műhelyét.
A cseresznyefák
mind elvadultak.
Az utat fű nőtte
be. A dombon
virágok nőnek
szerte, szabadon,
s a temetőben
hantok vonulnak.
A csend vastagon
megtelepedett.
Gyógyítja a
hiányt és önmagát.
Szemét
nyitogatja, hátha meglát
egymáshoz
eltaláló lelkeket.
Valami rezzen.
Egy árnyék moccan.
Béke lesz végre,
zajos, pántlikás,
és munka, sok
könnyel, és látomás.
Hallani, ahogy a
szívünk dobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése