Péter Béla nagyapám

amikor egy szál gatyában nyakában a 

nagyanyám szőtte vászontörölközővel 
lábán cipőből kivágott papucsában a 
kerekes kút vedrét megmerítve a 
harminchárom gyűrűnyi mélységből 
húzni kezdte számolatlanul tekerve a 
láncot a forgó fahengerre a hófehér láb 
szárán megfeszültek az izmok a visszerek 
kék hurkái mint elveszíthetetlen szuvenírek 
duzzadtak a világjárt vádlin benne a nagylóc 
bukovina taskent szentpétervár nagylóc 
háborús nagykörúttal a vedret a sámlira 
helyezte s a két kezével merített a dermesztő 
vízből arcra nyakra mellre öntött majd 
megrázkódva törölközni kezdett a cseppet sem 
puha törölközővel