The Invisible Man A Grotesque
Romance By H. G. Wells
"I'll
tell you something," said Fearenside, mysteriously. It was late in the
afternoon, and they were in the little beer-shop of Iping Hanger.
"Well?"
said Teddy Henfrey.
"This
chap you're speaking of, what my dog bit. Well—he's black. Leastways, his legs
are. I seed through the tear of his trousers and the tear of his glove. You'd
have expected a sort of pinky to show, wouldn't you? Well - there wasn't none.
Just blackness. I tell you, he's as black as my hat."
"My
sakes!" said Henfrey. "It's a rummy case altogether. Why, his nose is
as pink as paint!"
"That's
true," said Fearenside. "I knows that. And I tell 'ee what I'm
thinking. That marn's a piebald, Teddy. Black here and white there—in patches.
And he's ashamed of it. He's a kind of half-breed, and the colour's come off
patchy instead of mixing. I've heard of such things before. And it's the common
way with horses, as any one can see."
(Részlet
A láthatatlan emberből)
„Mondok én
neked valamit”, mondta rejtélyesen Fearenside. Késő délután volt, és ők az
Ipingi Hóhérnak nevezett kis kocsmában ültek.
„Nos? kérdezte
Teddy Henfrey
„Arról a
fickóról, akiről az előbb beszéltünk, akit megharapott a kutyám. Nos – ez az
alak fekete. Legalábbis, a lábai azok. Láttam, ahogy szétnyílt a szakadt nadrágja
meg a kesztyűje. Az ember valami rózsaszínt várt volna, nem igaz? De semmi
olyasmit nem láttam. Csak feketeséget. Mondhatom, olyan fekete ez az alak, mint
a kalapom.”
„Szűzanyám!”
mondta Henfrey „Ez tényleg furcsa ügy. De hát az orra olyan rózsaszín, mintha
festve volna!”
„Ez igaz,”
mondta Fearenside. „Tudom. És elmondom neked, mit is gondolok. Az az ember
tarka, Teddy. Fekete itt, és fehér ott – foltokban. És ő ezt szégyelli. Olyan félvér
féle, de nem a szokásos keverékszín, hanem foltos: fehér – fekete. Hallottam
már ilyesmit. Lovaknál ez elég gyakran megesik, bárki láthatja. (ford. furim)
:-)))
VálaszTörlés