Becsey Zsuzsa Új képeket öltöztetni jöttem (3)

Keringőt csap szél. Testeken.

Álmodik tovább

Temetőt

virág ápol

kabát kabát hátán

A test.

Vedlik szőr

Állat

Fekszik hanyatt

Ébredő tavasz

Lassan zöldellő fűszálból.

Nyiss ki ablakot.

Tej folyik rácsokon

Réseken kereszt hullik

Nyílik bot mögött tó

Kétfelé nyúlik tenyér.

Enyém-tiéd.

Melyikünk ér hamarébb. Fussunk táncot.

Nem is tudsz énekelni.

Én lettem első. Ipi-apacs, ha megfogsz, tiéd a kendő. Kalap.

Melyikünk kapja el.

Háromra ugrás. Hunyd be szemed. Egy- kettő.

Megint én lettem első.

Szemeknek élvezni napot.

Kútból sír a szó.

Felsír még aki könnyeket ejteni nem mert.

"ipi-apacs, ha megfogsz tiéd a kendő"

Hiányból ruhát szövünk, kalapot növesztünk.

Selyemsál. Fonálból. Vegyél fel.

...

Az a madár, amelyiket örökké kalitkában tartottak, csoda-e, megvadul.

Vagy, hogy nem tud mit kezdeni szabadsággal.

Ha kiszabadul, talán visszavágyik, mind visszavágyunk ahonnan születtünk. A testünk mégis másban él. Mert vágyni és élni is más. Amikor mindkettőből.

Nincsenek válaszok. A szárnyaknak dolguk repülni. A golyókkal szemben egy élettelen szárnynak nincs jelentősége. A földi- égi környezet úgy alakíttatott, hogy az élettelen szárnyak ott fenn, repülnek. Csak az élő szárny elpusztítható.

Az embernek dolga a földön, élni. De amikor az ember emberből. A golyók pedig hangtalan szállnak. Szárnyakra ülnek. Befészkelik magukat bőr alá. Nem látszanak. A szem lát, ha akar. Vagy ha tud. Az is emberből. A szárnyak pedig hullnak. A váll egyre csak nehezedik.

Ha eltávolodunk kicsit magától a dologtól, kiviláglanak apró hibák.

...

Arcaink, mások arcaiból. Kinéz a maszk, felkacag a nap, bolygókból.

Mit mondhatnék még? A szabadságról.

(A szöveg válogatás a tenyérnyi magocskák: Kilengés, avagy-e az utolsó tánc 7. könyvből)

2015.03.04.