Fűri Mária Egy festő képzelt menyasszonyának levele

Nekem szülnöm kellett sok-sok gyereket

Nem követhettelek a nyomorba

Neked az volt elrendelve: fessél

Nekem az, hogy maradjak itt a porban

Amiben léteztünk, azt a közeget

Tetszett, vagy nem - el kellett fogadnom

Mert engem a sorsom arra rendelt

Hogy életet kelljen továbbadnom

Neked megalkuvás, nekem vállalás

Más törvényre mondtunk igent mi ketten

Nálad maradt lelkem egyik fele

Másik fele másé. Kettőt szerettem

Azok az arcok, és azok a fák

Ma is megborzongok még, ha nézem

Teremtett, különös, másik világ

Az igazi, a szenvedő éden

Misztikum nélküli jelenés

Belém ivódott minden ecsetvonás

Egy nagy család gondja vállamon

Az erdőd erőt adó látomás

El kellett hagyni, hát elhagytalak

Tesszük a dolgunk. Én itt, te amott

Azt a képet még meg kell festened

Az esőben mosolygó alakot