Fűri Rajmond Kíváncsiság, jóakarat,

Kíváncsiság, jóakarat,

és az, hogy legyen kapcsolat

közöttünk.

Ez az ok, hogy szerényen,

mondhatni meglepetésképpen

ad nekem valamit,

ami magam vagyok.

Témánk így meghatározott.

Vagyis

játékosra veszem a dolgot,

amint az is,

nem vitatva feltételes reflexeit,

céljára mutatok,

kizárólag kölcsönösen,

hiszen

minden ember egy másiknak üzen,

s nekem

fontos lenne ki nem mondott szava:

akarata

ismerkedésre.

Boldog lehet, ismeretlen társát megértve,

aki

magáról olvashat másik előtt

regényt,

s kiosztott szerepeiről

folyamatosan alakul

a véleménye.

Az ember szemlél,

és átadja elemzésre magát,

a kis szamár,

közszemlére kitéve

a gondolatait.

Jó száz éve már, hogy kötelező

az ilyen titkos

fegyverkezés.

Fűri Rajmond Mária napon

Mintha néhány dolog tényleg új lenne.

Rövidebbek például a napok.

Oda kéredzkedik hozzám az este,

és faggat, hogy mire is gondolok.

Kérdezem, hogy mi vagyok a szemében?

Nem tagadom, hogy van tapasztalat.

Dolgoztam is jó pár évet keményen,

na, de velem lovam el nem szaladt.

Egyedül nekem nyit ki a teátrum,

hova képzelhetek új darabot.

Szerzőket is idézgetek. Barátom

némelyik, kezében a színlapok.

Tudós főkkel kezdenék vitatkozni,

ha eszembe jutna az esemény,

elővéve azt, melyik nem akármi,

amit sóhajtgat a közös remény.

Két szemben láthatom: vagyok. Megnyugtat.

Kívánságát keresem. Izgalom.

Hagyom neki, lepjen meg. Egy asszonynak

sokat jelenthet férfi bizalom.

Teendőkkel készülök az ágyamba.

Napok óta szép álom látogat.

Olvasok egy vaskos könyvet, s lapozva

dédelgetettnek érzem magamat.