Péter Béla (Ny)anya

(Nehéz szívvel gondolok a szüleimre. Nehéz a lelkem is nélkülük…)

Olvasom a régi postai levelezőlapon, hogy anyuka teljesen nyugodt lehet, hiszen apu úgy szereti, ahogyan más senki! Néha, néha emlegette is anyuka, apátok nagyon izzott, nagyon szerelmes volt és milyen féltékeny. Nehéz volt ezt elhinni. Mire nagyobbacska kölyök lettem, már vajmi keveset láttam a nagy szenvedélyből. Apu látástól vakulásig dolgozott, anyuka vezette a háztartást. Minden nap, déli harangszóra az ebédnek az asztalon kellett lennie. A fűrészpor közömbösen remegett apu szemöldökén, miközben a tűzforró levest kanalazgatta. Ki-kipillantott az udvarra, ahol emberek vállon hordták ki a kész gerendákat, szarufákat az utcán várakozó stráfkocsikra. Anyuka kiszedte a második félét. Apu gyors mozdulatokkal vette magához az ételt. Szájtörlés. A szódásüvegből felszisszenő víz. A teli poharat jó ízűen lehúzta, majd még egyet, kissé lassabban. Gyufából faragott fogpiszkálóval a szájában már vette is a simléderes iparos sapkáját. Kint pár szót váltott az emberekkel. Felzúgott a szalagfűrész. Hangos parancsszavakkal utasítva a fogdmegek. Újra kezdődött minden. A hosszú rönk egyik vége a fűrész elé emelve. Ketten a rönk másik vége közelében átdugott tartófát megmarkolva, emelték a fűrészgép asztallapjának magasságáig. – Ha nem bírja, nyögjön! - harsant apu éles hangja, azzal odaigazította a rönk egyik szélét a fűrész éle elé, majd a végére állva nagy erővel tolni kezdte az irdatlan fenyőtörzset. Az utcán lovas kocsik várták az elkészült tetőanyagot. A kocsisok csöndben szalonnáztak. Iddogáltak. Hugyoztak a kocsikerékre. Volt, aki a vakaróval tisztogatta a lovakat. Hidegben pokrócot dobtak a ló hátára. A rakoncátlan, veszett lovak farka alá meszet, vagy forró krumplit dugtak, hogy aztán irgalmatlan verés közepette, csak húzni kezdték a sok mázsás rakományt szegény párák. Aztán újabb rönkkel megrakott kocsi kanyarodik a portánk elé. Lerakják a faanyagot. Apu ácskapcsot ver a rönkvégekbe, hogy ne keveredjen a már halomban ott lévőkkel. Alkonyodik. Lecsendesedik a környék. Apu az udvarról kiált, Nyanya hordhatod a fűrészport! Anyuka hátrakötött kendővel a fején, zsákkal a kezében letérdel a fűrészgép körül hegyekben álló fapor elé, és serényen tereli a téli tüzelőnket a zsák gyomrába.