Karaffa Gyula Disznóvágás...

Fején, a lábán, a nyakán nagy sebekkel

csak feküdt, akár egy áldozati bárány,

vére maradéka kifolyott a földre,

a többi besózva gőzölgött egy tálkán.

Vérző sebébe ujjam beletettem,

- nem tiltakozott- elhittem hát halálát,

s valami földi örömet éreztem,

mikor a böllér megélezte bárdját.

És néztem, ahogy széthasadt a teste

sonkára, karajra, dagadóra, hájra,

- a jövőt láttam a bűzös belekben-

így lett mindőnknek hasznos a halála.

Aztán csak ettem. És ittam is, vedelve,

én, a mindenség hitetlen Tamása.



forrás dokk