A tavasz
napokat nyár szokta nyomba követni,
Melly
az éhségnek hív elüzője leve.
Ekkor
tündöklik pirosodva már a gyümölcs is,
Melly
azelőtt bimbó és virágocska vala.
Földi
vetés zöldűl és már majd magva kigördül
A hüveles
helyből, végre de csűrbe kerűl.
Most
vagyon a bővség, melylyel táplál a kegyesség
Nemde
nagy szeretet, s isteni végezet ez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése