Hogy jár az áram keresztül a
testen!
Még ég a lélek izzószála.
Teszi a dolgát minden sejtje bennem,
hála, hála.
Még ég a lélek izzószála.
Teszi a dolgát minden sejtje bennem,
hála, hála.
Láttam, akibe hálni jár a
lélek.
Azóta sem tudok gondolni másra.
Még ég a villany, még lélegzem, élek,
hála, hála.
Azóta sem tudok gondolni másra.
Még ég a villany, még lélegzem, élek,
hála, hála.
A fájdalom is csak
életjelenség,
a szag, az íz, az űr is, amit érzek.
Azóta sem tudok gondolni másra:
még élek, élek.
a szag, az íz, az űr is, amit érzek.
Azóta sem tudok gondolni másra:
még élek, élek.
Átjár a nap, átjár a fény
halála,
hullámlanak a napok és az éjek.
Áramuk átjár, átnyilall a testen:
halál a hála. Égek.
hullámlanak a napok és az éjek.
Áramuk átjár, átnyilall a testen:
halál a hála. Égek.
A verset nyilvános facebook oldalról másoltam, a költőnő engedélyével, aki a vershez a következő megjegyzést fűzte:
VálaszTörlés"új vagyok a fb-n, ezért tegnap nagyon megütött, amikor automatikusan ismerősnek jelölt meg egy másik harmincas asszonyt, aki már nem él. Őt ismertem, lelkész volt, Miklósi-Vári Katinkának hívták. Küzdött a halállal, szeretett, nyomot hagyott az emberekben. Amióta vele beszélgettem, minden élesebb és fájdalmasabb. Róla, neki szól ez a versem. Minden nap adósság, amit törleszteni fogunk végül.
Köszönöm, hogy velünk voltak. Nyugodjanak békében, fényben."