2015. június 12., péntek

Molnár Krisztina Rita Nincs mód

S míg szoborkeményen áll
a feltartott ujjú lelkiismeret,

csak bámulunk magunkba,
szórnánk hamut, ha lenne,
húznánk sarut a lábra,
vágnánk a múltba ösvényt,
kővel sebet az arcra,
bújnánk vacokba, zsákba,
hajunk borotva szántja,
tennénk jelet ruhánkra

akármit is tehetnénk
nincs mód a megbánásra.


Különlét PONT 2008

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése