Fűri Rajmond Megmozdult

A kengyelfutó járt előttem.

Gyakorlottan, elegánsan.

A nagy tapasztalat, a kimunkált izmok

sugallták a mozgásban szerzett

tudást, a futás örömét.

Az út is vele mozgott

Maga a Föld  figyelte őt,

aki rajta gyakorolt,

és keltette a felszínén a bizsergést

társává avatva a nagy golyót

A botladozásom tanúi meg voltak lepve.

A sok jóindulat ellenére

hamar megunták a zavart,

amit okoztam a félresikerült mozdulatokkal

alig elkerülve a spártaiak szent hegyét.

Hiányzott a teás csésze,

Egy értékes porcelán, és a csörömpölés

Gondolata így alig keltett borzongást

A retus sikerült.

Határozott lett az arc íve.

Hozzáértem, amikor megmozdult.