Felütés
Ment, mendegélt a királykisasszony. Ebben a mesében nem a királyfi mendegélt, mert ezt a királykisasszonyt még az apukája megtanította arra, hogy gyalogolni jó. Így aztán boldogan mendegélt, nem a sűrű erdőn keresztül, hanem a városon, de ugyanúgy nem találkozott emberekkel, mintha egy sűrű erdőben járt volna. Illetve ugyanúgy csak néhány élőlénnyel találkozott. Farkas helyett például négy megtermett fiatalemberrel; egymás mellett jöttek, betöltve az egész utcát, de végül, igaz épphogy, elfért mellettük, anélkül, hogy egymást akadályozták volna. 500 méterrel később egy medvével, egy szál úriemberrel találkozott, aki végigmérte, de békében tovább engedte. A város tisztességesen ki volt világítva, erre áldozott a város vezetése, és ez némileg növelte a biztonságérzetét. Végül erdei tisztás helyett az állomásra érkezett, ahol szintén alig lézengtek, leült mobilozni. Végig úgy érezte, hogy egy baljós lény áll mögötte, és lesi mit csinál. Node nem tartott a várakozás sokáig, a hangosbemondó néhányszor bemondta, jön az intercity, azt is, többször, hogy a 22-es és 23-as kocsi nélkül közlekedik. Kiment a vonat elé, és találkozott a királyfival, akivel együtt hazavillamosoztak, a villamoson ülő békés polgárok társaságában.
Válasz
Amikor a villamos nem közlekedett, autóbusszal ment a királykisasszony haza a királyfival. Sietniük kellett, mert ritkán járt a villamospótló busz. Elmesélte a királyfinak a találkozásait a négy lovaggal és a medvével, amire a királyfi nagyon nyugtalanná lett, és a királykisasszony lelkére kötötte, hogy legközelebb ne az utcán járva menjen elé az állomásra, hanem vegye fel a varázscipőit, és azokban repüljön az utcák fölött, ahogy máskor is szokott, amikor pedig csak a jókedvét szereti használni, hogy szinte repülve járhat, és örülhet a látványnak, amit a magasból annyira szeret nézegetni, mint valami hatalmas képeskönyvet, amiben az emberek igaziak, és ő megfigyelheti a mozgásukat, és kitalálnia is lehet, hogy ki hova megy, és mit visz a táskájában, és mikor fogja átadni a virágot annak, akinek szánta. A királyfi arra is gondolt, hogy neki kell vigyáznia a királykisasszonyra, ráadásul láthatatlanul, és akkor is, amikor nincs mellette, de ott lehetne, mert a királyfik tudománya kiterjedt arra is, hogy mindig lássák azt, akit szeretnek, legyenek tőle bármilyen messzire akár. Így sokkal nyugodtabb lesz, és a királykisasszonyt sem kell megakadályoznia a kedvtelésében, amiben ő is gyönyörködni szokott, amikor látja repülni az utcák felett, ahogy szökell a játékos gondolat, a báj és a kecsesség.
Néhány fotó Becsey Zsuzsa kiállításáról, a záró rendezvényről. Csak pótlék, az ottani atmoszférát nem adja vissza. A két sorban, körben felaggatott vásznak különös hangulatát, a zene adta intimitást, az élményt megfogalmazni próbáló hozzászólásokat. Ahhoz ott és akkor jelen kellett lenni. (Kiállítás helyszíne: Budapest, Erdélyi Magyarok Egyesülete)
A hold sarló! -- a mobil fényképező ennyit tud. De így is örülök a képnek, amely a Hold, a Vénusz és a Jupiter különleges együttállását mutatja.
_230216_220542%20(1).jpg)
Ezüst tóban aranyhalak úszkálnak.
Hogyha nézed, foglyul ejthet a bánat.
Szép tündérek bújtak el a halakba,
félve gondolnak a leány alakra.
Fogj ki egyet, mondjál neki meséket,
hitesd vele el a jót és a szépet.
Vidd magaddal, amikor mész sétára,
nagy a világ, és gyönyörű, hadd lássa.
Vigyázz rá, hogy semmi baj ne ijessze.
Ha kíváncsi, válaszolj a kérdésre.
Kívánságát rád bízza, ha kivárod,
majd azt kéri: legyen ő a barátod.
Nem sok idő, s visszanyeri alakját,
el is árulja neked a nagy napját,
amikor a vágya asszonnyá lenni,
s téged akar, csakis téged szeretni.
Gyermek álom keríti hatalmába,
százig számlálhasson el a családja.
Nagy kertjében gyümölcsei a fának
utódaid, mind tégedet imádnak.
Királlyá tesz, gyakorold az uralmat.
Soha többé nem betegít a bánat.
Gondolatod szárnyal, s a szenvedélyed
vele repít, amikor csak megéled.
A tavasz nem lovon jön ám,
Libát terelő pásztorlány.
Minden, ami kedves nekem,
Ily szerényen jön, dísztelen.
Gőggel ha mondtam is olyat,
Nem érdekel, túl szimpla az;
Legyek akkortól átkozott,
Csipkékben szerető kokott,
Barát se, szomszéd se keressen,
Tavasz hölgy lóháton ügessen!
Fordította: Fűri Mária
THE GOOSE-GIRL
Spring rides no horses down the hill,
But comes on foot, a goose-girl still.
And all the loveliest things there be
Come simply, so, it seems to me.
If ever I said, in grief or pride,
I tired of honest things, I lied;
And should be cursed forevermore
With Love in laces, like a whore,
And neighbors cold, and friends unsteady,
And Spring on horseback, like a lady!
https://www.magyarulbabelben.net/works/en/St._Vincent_Millay%2C_Edna-1892/THE_GOOSE-GIRL/hu/83644-A_libap%C3%A1sztorl%C3%A1nyka_%28egy_vers%2C_k%C3%A9t_ford%C3%ADt%C3%B3%29
