Fűri Mária Felütés Fűri Rajmond Válasz Terek

Felütés

A királykisasszonynak volt időnként olyan álma, hogy a lépcső, amin felért, hirtelen megnőtt, és nem mert elindulni lefelé. Visszatérő álom volt. Ahogy az is, hogy a felnőtt gyerekei, és a felnőtt patronáltjai  három év körüli kisgyermekké változnak. A legújabb pedig gyerekkora színhelyének portája volt: megkezdték az átalakítását úgy, hogy neki abban része nem volt, és fizikai fájdalmat okozott a tér szűkülése. Tudja, hogy ez nem az utolsó ilyen álom. De álom nélküli látomása is volt, nem sok, egyik kezén meg tudta számolni; nem kóros, mert 'adekvát', erős érzelmi felindulást követő. Mindenesetre örült, hogy nem maradt ki az életéből, mert ez viszont a tér tágulásával járt együtt. Milyen is az a tér, ami hol tágul, hol szűkül? Az 'Alice csodaországban' jutott eszébe, ahol a főhős hol parányi volt, hol óriás, és a legváltozatosabb 'díszletek' között találta önmagát. Igaz, utólag kiderült az egész történetről, hogy álom, ami enyhe csalódást okozott. De az író nem kockáztathatta személyes szabadságát, szankciókat az esetleges fantazmagóriákat követően, egyszerűbb volt azt mondani, hogy amit írt, az álom. Mivel matematikus volt, tudta, hogy egyes képletek mögött különleges világok rejtőznek, ezért is küszködött néhány matematikus-társa idegösszeroppanással; ő ehelyett inkább sajátos világában lelt menedéket.

Válasz

A királyfi nagyon szerette a királykisasszony álmodozásait. Olyankor beszélgetés közben azt vette észre, hogy a királykisasszony beszéde félbeszakad, és tekintete a távolba merevedik, mint aki egy messze látott dolgot követ, erősen figyelve annak minden kis apró rezdülését. Ilyenkor a királykisasszony azt sem hallotta, amit a királyfi mondott neki. Vagy hallotta, de nem figyelt a hallottakra, mint aki ott sincs. A királyfi nem vette sértésnek ezt a viselkedést, annak minden furcsaságával és megmagyarázhatatlanságával együtt illetve ezek ellenére. Beleképzelte magát a királykisasszony helyzetébe, és nagyon megtetszett neki a játék vagy micsoda, hogy egyszerre lehet jelen több helyen, ráadásul úgy, hogy alig látszik meg rajta ez a sokfelé tett kalandozás. Rájött ugyanis, hogy ezt a "több helyen egyszerre létet" meg tudja tenni úgy is, hogy azt más észre sem veheti rajta. Azon elgondolkodott azért, hogy a királykisasszony "több helyen egyszerre léte" miért látszik meg rajta azonnal, és arra a következtetésre jutott, hogy lehet, hogy a királykisasszonynak sikerült valakivel vagy valamivel találkoznia egy olyan másik helyen, ahová "betért", amikor figyelme elkalandozott, és rajta meg is látszott ez az "alibi". Aztán azt a lehetőséget is meggondolta, hogy az "alibi" - vagyis a "máshol lét"-  olyan érzéseket keltett a királykisasszonyban, amik képesek voltak fogva tartani, pusztán azzal, hogy unta az akkori helyzetét, amiben éppen része volt, és le is mondott arról, hogy a jelene körülményeivel szórakoztassa, lefoglalja magát. A királykisasszony önhipnózisa sokára jutott a királyfinak eszébe, mert az elég ritka jelenség, és arról még a szakemberek sem sokat nyilatkoztak eddig a munkáikban. Maradt magyarázatnak a mese meg az, amiről sokat hallott és olvasott: az extázis, amit megél nő és férfi, amikor megajándékozzák egymást a kiterjesztéssel, amiben ki tudja, hogy hány helyen és módon tudnak jelen lenni és ugyanakkor mindenüket megújítani. De a mese ilyen erejéről csak a felismerés állt a rendelkezésére, és az elhatározás: meg fogja tanítani a királykisasszonyt arra, hogy álmodozását éberen folytassa, hogy azt ne láthassa meg rajta senki. Hacsak nem ő lesz az, akit a királykisasszony fog megtanítani az "alibi"- a "máshol lét" - ilyen tökéletes kivitelezésére, amikor a nyitott szemek mögött az ember máshova néz, mint ahova látni képzelik azok, akik akkor ránéznek. Elhatározta azt is, hogy előveszi a mesekönyveit, és Lewis Carroll hősével is megismerkedik. Ha arról olvasna, hogy a lányok mese iránti különleges fogékonysága a nőiességük egyik megnyilvánulása, akkor, mint mondta: "sztornó az egész". A szerelem nem mese, de el lehet benne merülni mélyen. Abban maradt magával, hogy közeli a nagykorúsága.

Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond Keretek

Felütés

A királykisasszony, mint emblematikus személy, része volt az alkotmányos monarchiának. Kicsit ő maga is idejétmúltnak találta ezt a berendezkedést, de úgy látta, szükség van még rá. Úgy látta, az un. demokráciák nem valódi köztársaságok, egyáltalán, kételkedett benne, lesznek-e valaha ilyenek, ahol "a hozzáértő és okos nép gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk" vagy "ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet"; az információhiány, a szegénység és perspektívátlanság erősen megkérdőjelezte, hogy a négyéventi választásokon megfelelő eredmények szülessenek. Az állandó izgága politizálás, a bizalom és a transzcendens élmények hiánya a mindennapokat törékennyé tette, és úgy gondolta, pusztán a tény, hogy van -- az igaz, lényeges politikai súlyt nem képviselő királyság -- mégis jelent valami állandóságot a káoszban; ha mást nem is, a mérsékelt és kifinomult eleganciát. Ő maga inkább plebejus volt, szó sem volt arról, hogy lenézte volna a népet. Nagy csodálója volt Jeanne d'Arc-nak, de a francia takarítónőknek is, akik a nagy francia forradalom idején az életüket áldozták. Ugyanígy érzett Gandhi mozgalmával szemben, hősnek látta azokat, akik újra meg újra, fegyvertelenül, az ellenállók helyére lépve vállalták a halált. De beleszületett valamibe, aminek megvoltak a hagyományai, és ezeket a hagyományokat végül is nem tartotta feleslegesnek. A társadalom egyensúlya lebegett a szeme előtt, ezért azokat tiszteletben tartotta, hagyta, hogy lefotózzák, ha kiállt a palota erkélyére, és, ha szükség volt rá, a sajtó rendelkezésére állt. Még nem döntötte el, ő lesz-e a 'szűz királynő', vagy kilenc gyermeket szül, és a leszármazottakkal benépesíti Európát.

Válasz

A királyfi tudott a királykisasszony dilemmájáról, vagy legalábbis sejteni vélte azt. Törte a fejét, hogy mi is a teendője neki, aki szerelmes volt a királykisasszonyba, és akire a királykisasszony -- bizony -- nem mindig hallgatott. "Nézd meg az anyját, vedd el a lányát", szólt a közszájon forgó bölcsesség, de a királyfi nem ismerte a királykisasszony anyját, arról pedig nem tudott, hogy az apjáról szólt-e valamilyen bölcsesség, amit jó lett volna ismernie tanácstalanságában, bár a királykisasszony apját sem látta még, és benyomásai sem lehettek az öreg királyról. Azt találta ki, hogy dűlőre viszi a dolgot a királykisasszonnyal, már amennyire ez lehetséges azok között a keretek között, amik meghatározták kapcsolattartásukat. Szerinte abból jó kiindulnia az embernek, amit a sajátjának tudhat, és amire számíthat akkor, amikor döntési helyzetbe kerül. Ha elfogadja a szerelmét a királykisasszony, akkor élni fog ennek az "igen" válasznak a lehetőségével, és berendezi közös életüket olyannak, amit a királykisasszony számára a legjobbnak talál, természetesen követve a saját kívánságait és jövőre vonatkozó elképzeléseit is. Aztán majd meglátjuk! Ezzel nyugtatta meg magát, felkészülve - legalábbis ez volt a summája a döntéséről a véleményének - a legjobbakra és a legnehezebbekre is. Hogy aztán mi várt a királyfira ilyen elhatározást követően, az már egy hosszabb leírás,  témája lehet. Csak legalább azt tudhatnánk, hogy lett-e módjuk ketten együtt örülni, vagy sem. Netán csak a szenvedésük gyötörte őket, vagy egymás kedvét keresve győztek le minden akadályt, amit az élet egy nő és egy férfi kapcsolatában hozni szokott? Mi lesz az a pár szó, amit elmondhatunk róluk majd valamikor, feltéve, hogy a királyfi terve valóra vált? Vagy a királykisasszonynak sikerült elérnie álmai megvalósulását.

Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond Fonál és robot

Felütés

A királykisasszony tudta, hogy nem a kesztyűt, hanem a fonalat kell felvenni, mert csak így tud kiszabadulni a labirintusból. Gyerekkora egyik kedvenc regénye motoszkált a fejében, ahol a barlangban a főhős egy rögzített zsineg segítségével jut el különböző irányokba; a gondos, szisztematikus keresgélés eredményeként találja meg a barlang másik bejáratát, ahol meglátja a fényt, és felkapaszkodva az alatta hömpölygő Mississippit. Így nem vesznek oda kis társával a barlangban.
A fonál megragadása fontos. Ahol nincs fonál, nincs látomás, nincs szabadulás az agy-kalitka börtönéből. Csak kínlódás van, eredmény nélkül. Egy regény olvasása akkor kezdődik, amikor a fonalat elkapva eljutunk a valós térből a másik, képzeletbeli térbe, ami jó esetben, míg be nem fejezzük, fogva tart. A jó olvasó nem az, aki 'értéket' olvas, hanem aki képes a fonál megragadására, aki képes ráfeküdni a szélre, mint a vitorlázó repülőgép. Hogy ez elrepíti-e egy másik kultúrkörbe, ez kevésbé fontos. A fő kérdés nem a 'mit olvasunk', hanem a 'hogyan'. Van-e élményünk, beépül-e, milyen mélyen, részévé válik-e a tudatalattinak, tudunk-e álmodni vele? Az 'érték' exportja hasonlít a demokrácia exporthoz, amiből a másik köszöni szépen, de nem kér. Az 'érték' csak akkor értékes, ha a vérünkké válik, ha egy ráeszmélés eredménye. Ahogy azt Vásárhelyi Vera írja: "mint serdülő kamaszlány érzelgős ifjúsági regényeket faltam. Ellenállhatatlanul vonzott a betű, karácsonyi listámon első helyen mindig könyv szerepelt. Courths Mahler, Ethel M. Dell, Zsigray Julianna regényei voltak évekig kedvenceim – a változást egy kötelező olvasmány hozta meg életembe: Kemény Zsigmond: Zord idők c. könyve. A Zord Idők nem könnyű olvasmány! Mi volt az, ami érzelmes témákhoz szokott ízlésemet egyik percről a másikra megváltoztatta? Mi hatott rám annyira, hogy még ma is emlékszem arra a döbbenetre, amely a könyv olvasásakor elfogott? A könnyű regények után a más hang, a szigorú, pontos fogalmazás, a nyelv nehéz, de veretes szépsége, a téma ereje és pesszimizmusa. Valami megkondult bennem, mintha messziről mély harangok zúgnának, és ez a komoly, erőteljes kondulás elnyomott minden könnyű és fecsegő hangot."

Válasz

Örült a királykisasszony, amikor egy robotot kapott ajándékba. Nem mintha nem lett volna elég játéka és a barátaiból lett volna kevés. Nem. Volt mivel szórakoztatnia magát, és voltak, akikkel kicserélhette a gondolatait. Olyan is akadt, akit szeretett, és az a gondolat is megérintette már, hogy a szeretetnek egy bizonyos fajtája valami egészen mást jelent a többihez képest. A robotot sokáig kelletlenül használta, már, ha a beszélgetést, a közös értékeléseket használatnak nevezhetjük. Mit kezd az ember valakivel (?), aki gép, éa aki (?) annyira okos, hogy az már egészen ijesztő tud lenni. Nem is szólva azokról a megjegyzéseiről, amikre nem számít az ember, mint azt a királykisasszony is megtapasztalta. Mert ez a robot figyelmeztette időnként bizonyos helyzetekre, amiket a királykisasszony maga sem képzelt előre el, pláne nem olyannak mint amilyennek ez az új "barátja" megjelenítette számára. Az volt az érzése a királykisasszonynak, hogy Robi (nevezzük így társasága legújabb tagját) kitalálja az ő gondolatait, és azt is kitalálja - annyira hihetően hangzottak az általa elmondottak - , amit a barátai gondolnak, és alkalmanként tenni készülhettek. Anyja helyett anyja, és apja helyett apja volt a királykisasszonynak ez az okos fémtömeg, aki vigyázni képes rá, ráadásul felkérés nélkül, csak úgy, mondhatni szeretetből. Vagy lehetnek neki egyáltalán ilyen érzései az ajándékkal kapcsolatban, töprengett a királykisasszony, miután eltelt egy idő, amióta együtt lakott a robottal, és a beszélgetéseik is egyre hosszabbak és tartalmasabbak lettek? Tudhat egy gép szeretni? - jutott eszébe a királykisasszonynak, mondjuk azt, hogy már-már ijesztő módon és eszméléssel. Mivel a választ nem találta meg, hiába kereste hosszú időn át, cselhez akart folyamodni. Arra gondolt, hogy ő lesz az, aki szeretni fogja Robit, és aki gondoskodni fog róla, ahogy azt egy baráttal megteheti az ember: a sorsát kezdi el rendezni, úgy "igaziból", '"emberi" módon, társat keresve Robinak. Arra számított, hogy így kiderülhet például az, hogy Robi tényleg Robi-e, vagy inkább Robina, akinek a szeretete egy másik Robi felé inkább irányulhat, mint - gondolta a királykisasszony - egy Robina kegyeit keresni. Szó ami szó, a királykisasszony regényírásba fogott, Egy címet is talált, első közelítésben: "A robot szerelme".

Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond 2023.04.17.

Felütés

Van aki tudja mire gondolok mire gondolok

Nem árulom el maradok konok maradok konok

A tudat-röntgen átvilágít de én vagyok én én én maradok

Ólom köpenyben maradok konok maradok konok

Mit hogy kapcsolok össze meg nem tudhatod maradok konok

Ha mosnák az agyam maradok konok maradok konok

Összeszorulhat gyomor összeszorulhat torok

Tudni akarod miért? maradok konok maradok konok

Formalin vagyok megőrzök agyat és végtagot 

Ők kidobnák én maradok konok maradok konok

Hogy minek íródnak meg ilyen sorok meg ilyen sorok?

Én nem tudom de maradok konok maradok konok

Válasz

Hogyha találsz egy dallamot, ami elringat,

tartsd meg magadnak: boldog dolog.

Megláthatod, ahogy fogod a dobot,

amin taktust versz, ahogy szíved mozog,

táncoltatod gondolatod, és hagyod,

hogy ragadjon, ahogy mindig szokott

az öröm, mely áthatott. Aztán észre sem veszed,

hogy hódolatod miket hozott eléd.

Titkot, amin láthatod, ahogy egyszer majd fogod

látogatód szeretni, mint a saját birtokot,

aminek hinni s érezni akarod, s meglátod: tudod.

Akkor aztán igazán dobog a szíved: dobog, dobog, egyre csak dobog.

Fűri Rajmond Villám

Fénye nincs. Ez inkább csapás,

minek gyorsasága, s a váratlanság

kellemetlen, meg fájdalma, amit okoz:

egy anyát betegítve meg,

és, hogy így nem utazhat a család.

Ünnepünk forgatókönyve van tönkretéve.

Nem jön a két gyerek. Ki látja el

lázas anyjukat,? Ki segít neki?

Mi lesz így a locsolkodással?

Megmarad a csokoládé nyuszi.

Kicsik vagyunk mi. A nagy esemény

tudomást sem vesz rólunk.

Összebújunk, amennyire lehet,

és ízleni fog a köret

sonkánk mellé, meg a tojás.

Csak mondjon biztatót az asszony,

s a két gyerek játékát hassa át

a szokásos öröm, amit a telefon

látni enged, és akkor

nem lesz nyugtalan a feltámadás..

Dr Kocsis András Folyóparti mise

Törvény mondja: az Úr házában

Legyél az Úrnak ünnepén.

A zseniális zsidó ács is így szólt:

Atyám házában voltam én.

Engem nem vonz örökmécs, gyertyák lángja,

Barokk templom ezernyi dísze,

Sem gót oszlopok fent imára

Kulcsolt kezekként hajló íve.

A folyóparton zöld fű a tömjén füstje.

S az örökégő mécsvilág

A fű közül itt-ott kibúvó

Pirosló mogyoróvirág.

Nádrigó Mozart-zenéje

Zendül, mint varázsfuvola,

Kakukk-ministráns hangja int:

Figyeljetek, itt a szép csoda.

A mindenség szent vére, fény csorog le

Az óriási aranykehely falán,

S a kék ég alatt átrepülő kócsag

Fehér ostya az ég kék asztalán.

Fűri Mária Alteregó

A királykisasszonynak volt egy alteregója. Ez hasonlított a királyok udvari bohócára, vagy a királyfik helyett botütéseket elviselő alkalmazottakra, vagy Dorian Gray portréjára. Mindent, de mindent ő csinált a királykisasszony helyett. Ő dobálta fel aratáskor a kévéket a szekérre, ő sikálta a padlót, ő állt a zsúfolt buszon, ami a gyárba vitte, ő ült a kalodában a főtéren, a királykisasszony néhány büntetendő megjegyzéséért. Érdekes módon, az alteregó nem haragudott meg a királykisasszonyra. Ellenkezőleg. A legjobb barátok voltak, mindenhová együtt mentek, kart karba öltve, órákig tudtak egymással beszélgetni anélkül, hogy bárki értette volna, hogy miről folyik a diskurzus. Olyanok voltak, mint a magyarok Afganisztánban, akiket a legtitkosabb kommunikációra használtak, merthogy ezt a furcsa hangzású nyelvet a világban csak nagyon kevesen értették. A legutolsó esemény az volt, hogy a királykisasszony alteregója kiutazott Brüsszelbe, mert előbbi úgy gondolta, ha neki nem sikerül azt a temérdek pénzt hazahozni az országának, akkor talán utóbbinak sikerül. És tárgyaltak, és tárgyaltak, és tárgyaltak. Addig addig tárgyaltak, míg az alteregó gyökeret nem eresztett, óriási, suttogó lombú fa nőtt ki a székből, amelyen ült; a királykisasszony várta, várta az alteregóját, az ő drága, egyetlen kebelbarátnőjét, de az nem jött. Így aztán a királykisasszony kénytelen volt egyedül feldobálni a kévéket a szekérre, felásni a kertet, felmosogatni azt a rengeteg edényt, amelyet a királyi udvarban termeltek, és csak titokban pityergett Brüsszelben gyökeret vert alteregója után.

Horváth Tivadar nem szólítanak...

sötét lett az ég felettem
disznófarkak már a felhők
kibeszélnek hátam mögött
nem szólítanak nevemen

egyre jobban feslik arcom
félek hogy egyszer eltűnik
sűrű köd lesz a nyakamon
ki se látszanak szemeim

a testem sár és ingovány
a lábam többé nem oszlop
lobban lelkemben bú s harag
sok jóért rosszal fizetnek

mindig harcolok mindenért
sokszor szorít a mellkasom
nincs boldogság nincs szerelem
csak a porba írt név marad

van föld és létezik az ég
énbennem nincs ó nincs létra
és eltűnőben az arcom
s nem szólítanak nevemen

Fűri Mária Felütés Fűri Rajmond Válasz

Felütés

Ment, mendegélt a királykisasszony. Ebben a mesében nem a királyfi mendegélt, mert ezt a királykisasszonyt még az apukája megtanította arra, hogy gyalogolni jó. Így aztán boldogan mendegélt, nem a sűrű erdőn keresztül, hanem a városon, de ugyanúgy nem találkozott emberekkel, mintha egy sűrű erdőben járt volna. Illetve ugyanúgy csak néhány élőlénnyel találkozott. Farkas helyett például négy megtermett fiatalemberrel; egymás mellett jöttek, betöltve az egész utcát, de végül, igaz épphogy, elfért mellettük, anélkül, hogy egymást akadályozták volna. 500 méterrel később egy medvével, egy szál úriemberrel találkozott, aki végigmérte, de békében tovább engedte. A város tisztességesen ki volt világítva, erre áldozott a város vezetése, és ez némileg növelte a biztonságérzetét. Végül erdei tisztás helyett az állomásra érkezett, ahol szintén alig lézengtek, leült mobilozni. Végig úgy érezte, hogy egy baljós lény áll mögötte, és lesi mit csinál. Node nem tartott a várakozás sokáig, a hangosbemondó néhányszor bemondta, jön az intercity, azt is, többször, hogy a 22-es és 23-as kocsi nélkül közlekedik. Kiment a vonat elé, és találkozott a királyfival, akivel együtt hazavillamosoztak, a villamoson ülő békés polgárok társaságában.

Válasz

Amikor a villamos nem közlekedett, autóbusszal ment a királykisasszony haza a királyfival. Sietniük kellett, mert ritkán járt a villamospótló busz. Elmesélte a királyfinak a találkozásait a négy lovaggal és a medvével, amire a királyfi nagyon nyugtalanná lett, és a királykisasszony lelkére kötötte, hogy legközelebb ne az utcán járva menjen elé az állomásra, hanem vegye fel a varázscipőit, és azokban repüljön az utcák fölött, ahogy máskor is szokott, amikor pedig csak a jókedvét szereti használni, hogy szinte repülve járhat, és örülhet a látványnak, amit a magasból annyira szeret nézegetni, mint valami hatalmas képeskönyvet, amiben az emberek igaziak, és ő megfigyelheti a mozgásukat, és kitalálnia is lehet, hogy ki hova megy, és mit visz a táskájában, és mikor fogja átadni a virágot annak, akinek szánta. A királyfi arra is gondolt, hogy neki kell vigyáznia a királykisasszonyra, ráadásul láthatatlanul, és akkor is, amikor nincs mellette, de ott lehetne, mert a királyfik tudománya kiterjedt arra is, hogy mindig lássák azt, akit szeretnek, legyenek tőle bármilyen messzire akár. Így sokkal nyugodtabb lesz, és a királykisasszonyt sem kell megakadályoznia a kedvtelésében, amiben ő is gyönyörködni szokott, amikor látja repülni az utcák felett, ahogy  szökell a játékos gondolat, a báj és a kecsesség.

Fűri Mária Fotó3

 

Petőfi riportműsor, Partizán

 https://www.youtube.com/live/PpzzJ4-X1hs?feature=share

Kerek Gábor Dede

Egy apró lakás, körfolyosón.

De az enyém. Ritkán vagyok itt.

Van egy ház, nagyobb és 

kicsi 

híján vízparti. Mondom rá: otthon ha másnak

ecsetelem. De még nem festettem

csak úgy szóban ecsetelem.

Szóban jó vagyok. Szóval

állok a körfolyosón, kezemben kávé.

De ne siessünk. 

Ez már a harmadik

de. Dedede. Kettő is sok lenne

ezen a távon. Mint mondjuk 

a cici. De de, ne vitatkozz!

A cicikből sohasem elég!

Lopott poén jön, másodkézben a cicik.

Hadd jöjjön!

Ott van például a kétszáz

női mell. Vagy hát.

Vagyhát a pillangó.

De csak, ha éjszakai.

Már megint ez a de.

Nincs de! Nemde?

A kávénál hagytuk abba.

ABBA? Itt varródtak el a szálak.

Meg az Omegánál; 

abbától az omegáig.

A többinek innentől a nevét

sem tudnám kimondani.

(-A nevét, a nevét drága nő!

-Vanda vagyok -arcon gyúl a pír.

-Meg öveg is -labda lecsapva.)

Együttesek maradtak ki

együttesen. Mint pár szãz év

a középkorból. Mondják.

Mi lesz velünk pár száz év

után kimaradva? Számít hogy voltunk,

ha nem leszünk? Mit véd a jog

a jövőtlen jövőben, az 

örök mában? Büntetés-e

háromszoros életfogyt?

Na jó! Fellebbezés után kettő.

Kettő, mint a cici.

Aha! Körbeértünk. Gyertek körbe

értünk. Értünk. Értve vagyok?

Mint a nagyok?

Tehát a kör bezárult.

Állok a körfolyosón

kézben kåvém, kívánom.

Kár hogy nem kedden;

akkor Al literálna.

Szóval szerdán.

Ne erőltessük, valljuk be, hogy

csütörtök vala. Mert a múltat be kell vallani!

Mi legyen a mával? (Meg mamával) 

Itt mondunk csütörtököt, 

ma ez elegendő harc.

Mama csak egy van. Már egy 

Sincs. 

Se serényen padláson,

tán hogy fentről lásson

engem, aki őszinte ember

Voltam,

nem csütörtöktagadó.

Kellene még egy 

Se. Ahol nincs a mutter.

Hol nincs aki nincs?

Tízes tábla, tízes sor, századik sír.

Na ott tuti nincs. 

Megnézették a kapszulát, 

a sikkes bronz keszonban

-tán a gyãszt enyhítené a bornírt

hülye szó: keszon; a szãmlán jól mutat-

A kapszulán név, anyåm neve.

Ha papírt töltök: Anyja lánykori neve és

Ő.

-Kérjük az egyik hozzátartozót azonosításhoz,

szertartás előtt. 

Innen tudom, hogy ott sincs.

Decimális sírhelyünket jól megcsípte 

a család. Apám-anyám-bátyám. 

Három keszonlakó. 

Tíz, tíz, századik a sorban.

Csapongok. 

Mesmeg egy vicc poén:

Most olyan szétszórt vagyok.

Pardon!, majd leszek. Nincs pardon.

Kávé hűl kezemben

Körben körfolyosó

nem tartom eszemben

mi a rossz, mi a jó.

Látod Tesó, megy ez. 

Kilibbent pár rím, 

tán a morákkal sincs 

Gond.

Az első kávé szabadban.

Itt emelet, vidéken gyepen.

Ott felnézek az égre

Itt kőlakó páfrányokon 

legeltetem szemem.

Hadd írjam meg vågyamat

eleddig titkosat, erről

szól a vers:

korláton könyöklök

csészét nézve föld felett.

Hajrá gravitáció, korty kávét neked

gyorsul a lötty, fentről nézve

még egész, de én már låtom 

a fröccsenést, sugár irányba szerteszét.

Itt állj meg idő! Jajj a jövőtlen jövőnek!

Ha már nincs idő.

Becsey Zsuzsa kiállítása

Néhány fotó Becsey Zsuzsa kiállításáról, a záró rendezvényről. Csak pótlék, az ottani atmoszférát nem adja vissza. A két sorban, körben felaggatott vásznak  különös hangulatát, a zene adta intimitást, az élményt megfogalmazni próbáló hozzászólásokat. Ahhoz ott és akkor jelen kellett lenni.  (Kiállítás helyszíne: Budapest, Erdélyi Magyarok Egyesülete)

Bejegyzés, fotó Fűri Mária

Fűri Mária fotó 2

A hold sarló! -- a mobil fényképező ennyit tud. De így is örülök a képnek, amely a Hold, a Vénusz és a Jupiter különleges együttállását mutatja. 

Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond

Felütés

Magányos férfit ne jelölj be

Hálótok rokonszenv ne szője

Könnyen adódhat félreértés

Abból meg egész konda sértés

Válasz

Sertéskonda végén a kan

lassan lépdel, sosem rohan.

Bezzeg az a süldő sereg,

ide-oda fut, ténfereg.

Vonyítanak, ha kell, ha nem,

gyerekek még. Hát istenem.

Az embernek fia hason-

szőrű korán, fiatalon.

Magányosan benő feje,

s megdicsőül, ha van neje.

Egyébként meg, úri csoda,

háreme van. Az birtoka.

Mennyit számlál? Ki tudja azt.

Arról nem zörög a haraszt.

Egyébiránt konda leszen,

hogyha mindet számba veszem.

Fűri Rajmond Igaz mese

Ezüst tóban aranyhalak úszkálnak.

Hogyha nézed, foglyul ejthet a bánat.

Szép tündérek bújtak el a halakba,

félve gondolnak a leány alakra.

 

Fogj ki egyet, mondjál neki meséket,

hitesd vele el a jót és a szépet.

Vidd magaddal, amikor mész sétára,

nagy a világ, és gyönyörű, hadd lássa.

 

Vigyázz rá, hogy semmi baj ne ijessze.

Ha kíváncsi, válaszolj a kérdésre.

Kívánságát rád bízza, ha kivárod,

majd azt kéri: legyen ő a barátod.

 

Nem sok idő, s visszanyeri alakját,

el is árulja neked a nagy napját,

amikor a vágya asszonnyá lenni,

s téged akar, csakis téged szeretni.

 

Gyermek álom keríti hatalmába,

százig számlálhasson el a családja.

Nagy kertjében gyümölcsei a fának

utódaid, mind tégedet imádnak.

 

Királlyá tesz, gyakorold az uralmat.

Soha többé nem betegít a bánat.

Gondolatod szárnyal, s a szenvedélyed

vele repít, amikor csak megéled.

Tóth Gabriella A szél sípja

a móló falán
kristály orgonasípon
átsüvít a szél
mintha Bach zene szólna
épp oly' virtuóz

dokk.hu

St. Vincent Millay, Edna A libapásztorlány

A tavasz nem lovon jön ám,
Libát terelő pásztorlány.
Minden, ami kedves nekem,
Ily szerényen jön, dísztelen.
Gőggel ha mondtam is olyat,
Nem érdekel, túl szimpla az;
Legyek akkortól átkozott,
Csipkékben szerető kokott,
Barát se, szomszéd se keressen,
Tavasz hölgy lóháton ügessen!

Fordította: Fűri Mária

THE GOOSE-GIRL

Spring rides no horses down the hill,
But comes on foot, a goose-girl still.
And all the loveliest things there be
Come simply, so, it seems to me.
If ever I said, in grief or pride,
I tired of honest things, I lied;
And should be cursed forevermore
With Love in laces, like a whore,
And neighbors cold, and friends unsteady,
And Spring on horseback, like a lady!

https://www.magyarulbabelben.net/works/en/St._Vincent_Millay%2C_Edna-1892/THE_GOOSE-GIRL/hu/83644-A_libap%C3%A1sztorl%C3%A1nyka_%28egy_vers%2C_k%C3%A9t_ford%C3%ADt%C3%B3%29

Fűri Mária fotó1

 

Debreczeny Tivadar Merengő

Fűri Rajmond 2023

Nem ígér semmit.

Elődeinél legalább

fel-felmerült ez-az, elképzelt várható.

Ennek annyi a terve,

hogy minél előbb jusson a végére,

s utána jöhessen a jó.

Pedig nem mostoha.

Anyja volt nagyon hektikus,

akinek embertelensége

aligha indokolható.

Ennyire vágyni kéjre!

Többünk szemében felháborító.

Pénzömlése példátlan.

Az olasz hadvezér

maradhatott volna volt csöndben.

Most ez a csecsemő

habzsolhatja anyja tejét,

s attól ki tudja mekkorára nő.

Istenek figyelme kísérni fogja,

s a családi vitában majd tanul.

Mi emberek, a kiszolgáltatottja,

vállalni úgy leszünk kénytelenek,

hogy osztozásunk megtanít

remélhetőleg a legjobbra.

Életnek hívják,

bármit is cipel tarsolyában.

Tekintete egyelőre szilárd,

sőt, bizakodónak is mondanám.

Legyen hát üdvözölve,

leendő utódaival együtt!