A szerző mint alibi
III. Debreceni Egyetemi Színjátszó Találkozó kapcsán
A színház dráma-utáni korszakát éli, mondják a
színházelmélet szakértői. Az egyetemi színházi társulatok, talán elméleti
felkészültségüknek köszönhetően, vagy talán csak mert nem vonhatják ki magukat
a színházi világot mozgató nagy törvényszerűségek örvényéből ők sem, sikeres
előadásaikkal a fenti kijelentést igazolják.
Legalábbis ezt mutatja a DESzT most lezárult
„örömzenélés” sorozata. A harmadik alkalommal megrendezett találkozó méltán
viselheti a fesztivál elnevezést, mert igazi ünnep volt a résztvevők, és - a
rendezők reményei szerint- közönségük számára is. Ha áttekintjük a frissen
átadott helyszíneken (Víztorony, Stadion) megtartott programok sorát, azt
látjuk – és ezt támasztja alá a három szakértő megfigyelő (Lőkös Ildikó
dramaturg, Bakota Árpád színművész, dr Szaffkó Péter docens) értékelése is – a
mély benyomást keltő előadások némelyike ennek a trendnek felel meg.
Az Amargant Színházi Műhely (Budapest) Osborne Dühöngő ifjúságát használták alibiként,
hogy Összkomfort című előadásukban „a
mai budapesti, húszas-harmincas generáció” problémáiról szólhassanak. Beckett: Jövés-menés
című szövege a kiindulása annak az előadásnak, melyben egészen személyes
vizekre hajóztatják az Alkalmi Társulat (DeSzínház, Debrecen) tagjai nézőiket.
Formanek Csaba (Budapest) Bádogelefánt
című fürdőkád-színháza az előadásban hozza létre varázslatos erővel a drámát.
A Presense live-act
(Kopcsik Márton hegedű és Szabó Gábor számítógép) zenei performansza pedig,
műfajából következően, magától értetődő módon nélkülözi a szöveget. Ugyanúgy,
mint a DESz tréningezők (DESzínház, Debrecen) etűd-sora.
Beckett: Jövés-menés
Presense live-act
De inkább ürügyül szolgál Örkény egyedülálló írói
univerzuma is a Szegedi Egyetemi Színház A
borék és Egyperces novellák című előadásában is (noha a szöveget a
legnagyobb tisztelettel kezelik), hogy saját fanyar világuk színre kerülhessen.
Mint ahogyan a Janus Egyetemi Színház (Pécs) sem fordította ki önmagából
Petőfi: A helység kalapácsa című
drámáját (noha nem féltek a szöveget kissé átalakítani), mégis az itt és most számára tudtak élményt
nyújtani.
A Főnix Diákszínpad (Debrecen) Hulladékja viszont a kortárs szerző (Maros András) szövegét nem
tekinti alibinek, s ebben az esetben a hűségre törekvés nem biztos, hogy a
legjobb döntés volt. Másik kortárs szerző, a debreceni Áfra János: A semmi nem késik című drámája volt a
találkozó nyitó előadása. A Színláz (DESzínház, Debrecen) hosszú sorozatot
megért, népszerű előadása a posztdramatikus színház előtti időket idézi.
Az idegen nyelvű előadások megítélésében színházon
kívüli szempontokat is figyelembe kell vennünk. Különösen, mivel egy
középiskola (Ady Gimnázium, Debrecen) játszói előadásában láthattunk angolul
Molnár Ferenc és Csehov egyfelvonásosokat, érezhető volt a pedagógiai szempont
a szövegek felhasználásában. Ebbe a kategóriába tartozna a nyíregyházi Prison
Break előadás, melyről sok dicsérő szót hallottam, de sajnos nem láttam. Az angolul játszó Confuse-a-Cat Ltd and
Nonsuch Company egyetemi csoport (Debrecen) viszont heroikus feladatra
vállalkozott egy ugyan népszerű, de számomra nem különösebben érdekes, ámde
hosszú szöveg (Cripple, McDonagh tollából) hűséges (?) előadásával.
Egyetlen szempont (és valószínű, hogy nem is a
legérdekesebb) vezérelte, gyors áttekintésünk nem adhatja vissza azt az
örömteli hangulatot, melyben a résztvevők és közönségük három napon keresztül
várta-figyelte nemcsak a fellépéseket, hanem a napot lezáró szakértői állásfoglalásokat,
véleményeket is. És egy éjszaka sem értünk hajnali háromnál hamarabb haza.
Kép: Xvokul
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése