Becsey Zsuzsa NYUSZI ÉS FARKAS (részlet)

Nyuszi tevékenykedik tanyáján.

Magányosan, ám igen boldogan éldegél kicsi házában.

Örökké jól elvolt szorgosan munkálkodva ügyes-bajos dolgaival.

Ugyan ha voltak is körülötte néhanapján, azok mind

megközelítetlenségét csodálták. Ahogy telik az idő, megelégeli,

hogy őt

mindenki csak féltve őrizgeti, s így való

gondban,

az igazat

megvallva, még boldogabb lenne,

ha örömén jó baráttal

osztozhatna.

S mit nem hoz a sors, egyszer csak jó sokára, kopognak.

Farkasforma érkezik.

-Nyuszi, ha beengedsz, nem bánod meg. Segíteni fogok a dolgaidban, és igen jól megleszünk. Meglásd, nagyon jó farkas leszek.

És nyuszi beengedte.

Nagyon, nagyon boldogok.

Farkas barkácsol, tehetségére minden munka. De ezek a

dolgok mind olyanok,

amikből nem telik fogának való falatra.

Kezdetben még munkálkodik is nagy igyekezettel magaformán a falatjáért, ami nála nemigen járta, de sokáig azt bizony nem bírja.

Farkasnál nemigen járta a falatért való munka. Nem volt sem talpára, sem ínyére az ilyesfajta. Pedig milyen, de milyen tehetséges farkas volt.

Legalábbis Nyuszi így hitte.

A bajok ekkor kezdődtek.

Farkas henyélni kezdett. 

Aztán mérget inni.

Szeme fokozatosan vált csillogóvá, keze súlyossá, lába bizonytalanná, agya elszállt.

Nyuszi megdöbbenve veszi tudomásul, hogy Farkas eddig bizony csak jó oldaláról

kecsegtetett feléje nagy igyekezettel.

Igazából jó farkas volt ő

(hitte Nyuszi újra és újra),

csak hát lusta.

Azt tette, mi kedvére járt, ebből ugyan koplalni kényszerült. Így esett, hogy elkezdett Nyuszin élni.

Bár akadtak már kezdetben furcsaságok Nyuszi számára Farkas

cselekedeteiben. Miközben szörnyűséget szörnyűségre halmozott meséiben, amitől Nyuszi már magában igen megdöbbent, hát még hogy Farkas élesfogú késsel a kezében játszadozott meséi közben.

Aztán mert Nyuszi félt ettől,  leszokott róla.

Farkas

egyszer még úgy istenigazából ezzel

félemlíti meg Nyuszit, hogy tőle

idegen

dolgokra őt

kedvére bírja.

– Vagy

   szeretsz,

   Nyuszi,

   vagy

   meghalok

   én is, s

   te is.

De ez csak később, mert

azontúl jaj! Nyuszinak minden nappal és

éjszaka.

Mikor már alig lélegzik Nyuszi, mer segítséget kérni. Nyusziapa

pillanat alatt ott terem és

megmenti.

Ez a pillanat mellesleg egy egész nap, hiszen Nyusziapa nagyon távol...

Aztán már Nyusziapa és

az erdőbírák.

Nyuszitól oly

idegen világ.

.....

Nagyon sok időre jön Farkas gyógyulása.

Tán még bocsánatot kérne...

De Nyuszitól távol minden, mintha nem vele történne. Mintha az ő bőrébe valaki más költözött volna.

Igen, álom.

Nem ismerte meg Farkast. Az hiába ragadta meg a kezét, élettelen volt.

És Farkas is megszűnt ettől létezni.


Becsey Zsuzsa A Rózsaszín nyúl című kötetből
Megjelent a Napkút Kiadó közreműködésével