2016. szeptember 17., szombat

Görög Ilona (A csudahalott)

– Bizony csak meghalok, anyám, édesanyám,
Görög Ilonáért, karcsú derekáért.
Karcsú derekáért, gombos ajakáért,
Gombos ajakáért, piros orcájáért.

– Ne halj, fiam, ne halj, Bertelaki László;
Csináltatok néked olyan csudamalmot:
Kinek egyik köve bélán-gyöngyöt hányjon,
Másod-köve pedig sustákot, petákot.
Oda is eljönnek szűzek, szép leányok,
A tied is elgyün: szép Görög Ilona.

– Eresszen el anyám, anyám, édesanyám,
Csudamalom-látni, csudamalom-látni.
– Ne menj, lányom, ne menj: megvetik a hálót,
Megvetik a hálót, megfogják a márnát!

– Bizony csak meghalok, anyám, édesanyám,
Görög Ilonáért, karcsú derekáért,
Karcsú derekáért, piros orcájáért,
Piros orcájáért, gombos ajakáért.

– Ne halj, fiam, ne halj, Bertelaki László;
Csináltatok neked olyan csudatornyot,
Kinek magassága az eget fölérje,
Kinek szélessége Tisza partját érje.
Oda is eljönnek szűzek, szép leányok,
A tied is elgyün: szép Görög Ilona.

– Eresszen el anyám, édesanyám,
Csudatorony-látni, csudatorony-látni,
Kinek magassága az eget föléri,
Kinek szélessége Tisza partját éri.

– Ne menj, lányom, ne menj, szép Görög Ilona,
Megvetik a hálót, megfogják a márnát!

– Bizony csak meghalok, anyám, édesanyám,
Görög Ilonáért, karcsú derekáért,
Karcsú derekáért, gombos ajakáért,
Gombos ajakáért, piros orcájáért.

– Halj meg, fiam, halj meg, Bertelaki László:
Ide is eljönnek csudahalott-látni,
A tied is eljő: szép Görög Ilona,
A tied is eljő: szép Görög Ilona.

– Eresszen el anyám, anyám, édesanyám,
Csudahalott-látni, csudahalott-látni,
Ki érettem megholt, halálé változott!

– Nem eresztlek, lányom, lányom, édes lányom;
Megvetik a hálót, megfogják a márnát! –

Avval csak bészökött öltöző házába,
A nyakába vette fontalan szoknyáját,
Elejébe vette (a) fehér előruhát,
A lábába húza piros patkós csizmát.

– Kelj föl, fiam, kelj föl, Bertelaki László,
Mert a határon jön szép Görög Ilona,
Kiér te megholtál, halálé változtál!
Kelj föl, fiam, kelj föl, mert a lábodnál áll,
Kiér te megholtál, halálé változtál!

– Láttam én halottat, de ilyent sohase,
Kinek az ő lába felszökőleg álljon,
Kinek az ő karja ölelőleg álljon!
Kinek az ő szája csókolólag álljon!

Avval csak felszökött Bertelaki László…

   
Rugonfalva (Udvarhely 
Bartók Béla-Kodály Zoltán: Erdélyi magyarság. Népdalok. Bp. 1923., 97. sz. (Dallammal) 

http://mek.oszk.hu/06200/06204/html/manepbal00119.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése