2017. augusztus 11., péntek

garai péter sándor beszállókártya

A repülő utakon a várakozást felejteném el
És mint a vonaton most sem vezethetsz
ami lekötne
Vajon a pilotákat navigátort is annyira nyomasztja egész nap bámulni a végeérhetetlen sinpárt mint a mozdonyvezetőket
Még sinpár sincsen
Sem elrobogó fák
Elsuhanó falvak
komótos baktató városok
Erdők viaduktok mezők folyok tavak kőbányák
És a várakozással töltött idő utazás előtt
sok még
A reptérre is várni kell
hogy leszálljon a kapuk elé
Bekapja megrágja nyelvével megbökdösse a csomagokat sajtos vagy hússal töltött belül
esetleg pikáns gombás
várni kell az átvilágitásra
hogy rajtam és a kézipogyászomon egy egyenruhás fiú vagy lány keresztül nézzen mint hans castorp madam chauchat testén mint anyám közvetlen születésem után amikor először kézbevett és még áttetsző volt a böröm mielött fényt kapott és látta a húsom csontom belső szerveim szivem és meglátta hová tartok mik lesznek a képességeim és mekkorákat hibázhatok látta hogy akkor is szeretni fog
És mindig elővenni a beszállókártyát utlevelet
A passzust zsebre majd megint ki
aggodni hova tetted el ne veszitsd
Ülve-várni ülök állni és forditva állok-várni
kefét eszek
De basszus már fél lábon is kibirom
Már csak néhány óra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése