(Szövi valaki)
Koppant valami, talán valami gumi elpattant a kalapdobozban,
de lehet, hogy a golyóstoll-rugók is gyanúsak voltak s a lomok között rejtőző
vekker még inkább. S amikor felnyitottam a tarantellás fémtartályt, csak a
tarka, műanyag bábukat láttam, meg a pöttyös dobókockákat. Eltűnődtem, a
kacatok közé dobhatnám nyugodt szívvel az elmúlt hetet, az egyre unottabb
ambivalenciát. Selejtezhetném az aggályokat, a vonakodást. Mert az idő is csak
szó. Az idő is csak szövés. Az idő nélküli időben lehetne ez talán másképp. Ha
elfelejtenénk, hogy irigy, hipokrita e násznép. Hogy egyetlen dolog érdekli a
krupiét: az árrés. Elfelejtettem, mit akartam mondani. Rögtön belém hatolt az a
különös indulat. Ami az érzések opál üvegén át rám néz. Viszont ahogy a jobb
gondolatok megjelentek a fejemben, rám ugrott a hit. És elfogott a szokatlanul
derűs megnyugvás. S eltűnt az álmosság, ami amúgy is labilis.
Must
Digitális Kalamáris Kiadó
2015. Szarvas
2015. Szarvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése