fekete hajamban az éjszaka fekszik
hanyatt
a csillagos ég amitől a deresedő
házfalak
kormosabbnak látszanak
és köröskörül szép fekete a salak
bár a széleken rápereg az arany
és csillog és leszakad az a darab
amibe sugarak töröltek sarkat
vagy a telehold is meghasad
hogy föllebbentse a sötét fátylakat
hajamban fölfeslik az esti szalag
két ezüstös csillag tizenkét szárában
fénye lobban az istent kereső
szemhatárnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése